Kapcsolat
Elérhetőségeink
tel: (1) 297-O143
(1) 445-317O
email: vevoszolgalat@mef.hu

Postacímünk: Magyar Érmeforgalmazó Kft.
1675 Budapest
Pf. 55

Nyitvatartásunk:
hétfő-csütörtök:  9:00-17:00
péntek:  9:00-16:00
2011. július 8.

A Magyar Királyság hatalma csúcsán


Magyarország Anjou királyai

 

Az Árpád-ház kihalása utáni hatalmi harcokból egy Árpád-házi felmenőkkel rendelkező nápolyi Anjou herceg, Caroberto került ki győztesen. Ő volt az Anjou-ház magyarországi megalapítója, aki Károly Róbertként írta be nevét a történelmünkbe. Fia, Nagy Lajos országlása alatt hatalma csúcsára jutott a Magyar Királyság.

Érmehalom

A 13. században egyre erősödött a Dél-Itáliát uraló Nápolyi Királyság. Egy másik feltörekvő közép-európai monarchia, Magyarország uralkodója, az Árpád-házi V. István már 1267-ben jónak látta egyik lányát, Máriát II. Károly nápolyi királyhoz adni férjül, hogy ezzel megnyerje a nyugati szomszéd barátságát. V. István ekkor még nem tudta, hogy országának egy évszázados tündöklését biztosította leánya szerencsés kiházasításával. Az Árpád-ház kihalása után ugyanis dédunokája, a nápolyi Károly Róbert trónkövetelőként érkezett ősei földjére és legyőzte ellenfeleit. Így, idegen uralkodók helyett – bár „csak” női ágon –, de legalább Árpád-házi felmenőkkel bíró királya lett az országnak.

 

Az Anjouk Magyarországon

III. András, az utolsó Árpád-házi király országlása belviszályokkal volt teljes, emiatt több szomszédos uralkodó is szemet vetett a magyar koronára. III. András még élt, amikor a nápolyi király, II. (Anjou) Károly – a pápa támogatásával, ami már fél sikert jelentett! – útnak indította unokáját, a 13 éves Carobertót (a nevét később Károly Róbertre magyarosító királyunkat) Magyarországra, hogy részt vehessen a Szent Koronáért folyó küzdelemben, amely egykoron dédapja, V. István fejét illette. Károly Róbert először Dalmáciában toborzott híveket, majd amikor III. András 1301-ben váratlanul elhunyt – egyes források szerint mérgezésben, mások szerint valamilyen súlyos fertőző betegségben –, csapataival Magyarország belseje felé nyomult. Csakhogy két másik trónkövetelő is színre lépett: a szintén fiatal, 12 éves Vencel cseh trónörökös, valamint Ottó, Bajorország hercege. Károly Róbertet, a Szentszék akaratával összhangban, a magyarországi egyházi főméltóságok támogatták. A magyar bárók viszont Vencelben látták a megfelelő királyt. Bajor Ottó már csak önjelölt szereplője volt a véres színjátéknak. Az évtizedes hatalmi harcból – amelyben mindhármukat többször is érvénytelenül beiktatta a kalocsai és a veszprémi érsek, különféle ideiglenes koronákkal – Károly Róbert került ki győztesen, akit végül 1310-ben az esztergomi érsek Székesfehérvárott a Szent Koronával törvényesen megkoronázott. Trónra kerülésével megalakult a magyarországi Anjou-uralkodóház.

 

Károly Róbert, a diplomata és reformer

Károly Róbert pénzeiKároly Róbert (1310–1342) külpolitikája és gazdasági elképzelései tekintetében is kitűnő uralkodónak bizonyult. Bécs vámjai például már évtizedek óta gondot okoztak a közép-európai királyságoknak. Károly Róbert az általa felépíttetett pazar gótikus fellegvárban, Visegrádon egy hármas királytalálkozót hozott létre, amelyen kibékítette az addig viszálykodó III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh királyt. Az uralkodók egy olyan új, vámmentes kereskedelmi útvonalban állapodtak meg, amely elkerülte az osztrák sarcot. A találkozó későbbi folyományaként a gyermektelen III. Kázmértól Károly Róbert fia, Nagy Lajos még a lengyel trónt is megörökölte.

Károly Róbert nagy hangsúlyt fektetett a nemesfémbányászat fejlesztésére, így a Felvidéken két bányaváros, Körmöcbánya és Selmecbánya komoly arany- és ezüstkitermelésbe kezdett. A király ennek köszönhetően már nem függött annyira birtokai jövedelmétől és az adóbevételektől, a teli kincstár pedig a hatalmát is megerősítette ingatag hűbéreseivel szemben. Gazdasági hatalma növelésének része volt a pénzreform is: célul tűzte ki, hogy kiszorítja az országból a közkézen forgó külföldi pénzeket, és bevezeti saját értékálló érméit. 1326-ból származik a firenzei fiorino d’orók mintájára Körmöcbányán, kb. 3,5 g súlyban vert – tehát az elterjedt itáliai arannyal váltható, versenyképes – , a színaranyhoz közelítő tisztaságú magyar aranyforintok első írásos említése. Az érmék egyik oldalán az Anjouk címere, a liliom, míg a másikon Keresztelő Szent János volt látható. Károly Róbert körmöcbányai aranyforintja Európa egyik legkedveltebb aranypénze lett, amelyet királyaink évszázadokon át azonos minőségben vertek, természetesen változó, saját érmeképekkel. A „körmöci aranyak” egészen a 20. század elejéig fizetőeszközök voltak, és még napjainkban is az egyik legértékállóbb befektetésnek számítanak.

Károly Róbert az elterjedt cseh garasok kiszorítására magyar garasokat bocsátott ki, amelyek egyik oldalán a király trónon ülő, egész alakos képe, másik oldalán pedig a címere volt látható. Ezekből az ezüstgarasokból 16 ért egy aranyforintot. A mindennapi használatra ezüst és réz ötvözetéből dénárokat is veretett, amelyek előlapján a király – a korabeli verdetechnika hiányosságai miatt inkább csak stilizáltnak tekinthető – koronás, szembe néző arcképe volt látható, a hátoldalakra pedig különféle uralkodói jelképek kerültek, amelyek között az Anjou-liliom mindig megtalálható.

 

 

Nagy Lajos, a lovagkirály

Nagy Lajos pénzei1342-ben bekövetkezett halálakor Károly Róbert egy gazdaságilag erős, szomszédjai által megbecsült országot hagyott fiára, I. Lajosra, aki apjához méltón uralkodott, sőt, sok tekintetben még túl is szárnyalta őt, ezért kapta kortársaitól a „Nagy” előnevet. Nagy Lajos (1342–1382) igazi lovagkirály volt, aki a középkor eszményi uralkodóját testesítette meg. Kortársai jellemzése szerint sem alkata, sem arcvonásai nem voltak szépnek mondhatóak, de sugárzott belőle a méltóság és a bátorság. Buzgón vallásos ember volt. Szenvedélyesen vadászott, majd apjától örökölt vagyonából szinte minden évben hadjáratot indított az ország politikai megerősítésére. Ő maga harcolt csapatai élén. Mindezek miatt alattvalói tisztelték és szerették, a sok nyertes csata következménye pedig – minden szomszédos uralkodót legalább egyszer legyőzött – a hatalmas kiterjedésű állam lett.

Nagy Lajos egyik legnagyobb külpolitikai sikere Velence hatalmának megtörése és a horvát, dalmát tengerpart megszerzése volt. 1358-tól Fiume (Rijeka), Zára (Zadar), Spalato (Split) és Ragusa (Dubrovnik), tehát az összes jelentős dalmát város Nagy Lajosnak adózott, a velencei dózse pedig lemondott horvát–dalmát hercegi címéről. Károly Róbert örökösödési szerződésének köszönhetően, amelyet III. Kázmérral kötött, a gyermektelen király halálakor Nagy Lajos megkapta a lengyel koronát. Mindemellett apjától megörökölte a Nápolyi Királyság trónját is, így nemcsak az ekkor hatalmas kiterjedésű Magyar Királyságnak, de további kettőnek is az uralkodója lett. Tévedés azonban országlását úgy emlegetni, hogy akkoriban „Magyarország partjait három tenger mosta”. Lengyelország ugyanis nem tartozott a Magyar Királysághoz, csak az uralkodó személye volt azonos (perszonálunió), ráadásul akkoriban nem a lengyelek, hanem a Német Lovagrend állama birtokolta a Balti-tenger partját. A Magyar Királyság a Fekete-tengerig sem terjedt ki akkoriban, a part mentén Moldva és Havasalföld román fejedelemségek helyezkedtek el, amelyek csak hűbéresei voltak Nagy Lajosnak. Egyedül az Adria keleti partjának birtoklása a történelmi tény, ez azonban teljes hosszában a Szent Koronához tartozott!

Pénzverés tekintetében Nagy Lajos folytatta az apja által megkezdett hagyományokat. Körmöcbányán tovább verette az aranyforintokat, de megváltozott érmeképpel. A pénzek egyik oldalára példaképe, Szent László király került, míg a másik oldalon a liliom helyett a király címere jelent meg, amely egy kettéosztott pajzs volt: balról Árpád-sávos, jobbról pedig liliomos. A címerpajzs bal oldala az Árpád-házi elődökre, a jobb oldala pedig az Anjou-családra utalt. Máig pénztörténeti érdekességnek számítanak Nagy Lajos dénárjai, amelyeken az uralkodó jelképei mellett nem ritkán megjelenik egy szerecsenfej is. Hogyan került egy fekete afrikai arcképe a középkori magyar pénzekre? A titok nyitja az, hogy ez a szerecsenfej egy úgynevezett „beszélő címer”, amely Nagy Lajos kamaraispánjának, Szerecsen Jakabnak a nevére utalt.

 

 

Mária, az első magyar királynő

Nagy Lajos különleges egyénisége a feleségéhez való ragaszkodásában is megmutatkozott. Lajos ugyanis könnyűszerrel elválhatott volna a házasságra lépés után 17 évig meddő Kotromanics Erzsébettől, de ő kitartott hitvese mellett. Végül Erzsébet királyné mégis három leánygyermekkel ajándékozta meg férjét. Lajos ezért igyekezett elfogadtatni a nőági örökösödést, amelyre addig ugyan nem volt példa a Magyar Királyságban, de az uralkodó nagy tekintélye miatt ez mégsem ütközött ellenállásba. Amikor Lajos 1382-ben elhunyt, már csak két lánya élt. A lengyel koronát Hedvig örökölte, a magyart pedig a 11 éves Mária, aki I. Mária királynőként lépett trónra (1382–1395).

Mária pénzei

Mária édesapja pénzverését folytatta. Az ő körmöcbányai aranyforintjainak még az érmeképét sem változtatta meg, csak a köriratot aktualizálták Lajos királyról (LODOVICI R) Mária királynőre (MARIA R).

Nagy Lajos még 2 éves korában eljegyezte lányát Luxemburgi Zsigmond brandenburgi őrgróffal, hogy megerősítse Máriát majdani uralkodói szerepében. Miután összeházasodtak, Mária társuralkodójává fogadta Zsigmondot. Mária, mielőtt megszülte volna a trónörököst, 24 évesen, áldott állapotban, lovasbalesetben elhunyt. Vele kihalt az Anjouk magyarországi ága, de Károly Róbert és Nagy Lajos öröksége egy olyan erős állam volt, amely Mária özvegye, Luxemburgi Zsigmond számára még fél évszázados országlást tett lehetővé. Az ő halála utáni pusztításból, amelyben idegen uralkodóházak, Habsburgok és Jagellók vetekedtek a Szent Koronáért, végül egy magyar család sarjai emelkedtek ki hazánk megmentőiként: a Hunyadiak. Ez azonban már egy egészen másik fejezete történelmünknek.

  További sajtóhíreink »
Hírlevél az érmékről
Adatvédelmi irányelvek
Köszönti Önt a Magyar Érmeforgalmazó Kft. Kérem, olvassa el használati útmutatónkat.
Utolsó darabok
HúsvétHúsvét

Real Time Analytics