Kapcsolat
Elérhetőségeink
tel: (1) 297-O143
(1) 445-317O
email: vevoszolgalat@mef.hu

Postacímünk: Magyar Érmeforgalmazó Kft.
1675 Budapest
Pf. 55

Nyitvatartásunk:
hétfő-csütörtök:  9:00-17:00
péntek:  9:00-16:00
2012. szeptember 14.

100 éves a Magyar Cserkészszövetség

A cserkészet hőskorának nyomában

Az MNB emlékpénzt bocsátott ki a száz éve alapított Magyar Cserkészszövetség tiszteletére, öt évvel ezelőtt pedig szerte a világban érmekibocsátásokkal emlékeztek meg az 1907-ben indult mozgalomról, amely a természet szeretetére és hazafiasságra neveli az ifjúságot, gyökerei pedig egészen a Vadnyugatig és az afrikai brit gyarmati háborúkig nyúlnak vissza.

Cserkész

Bár a közvélekedés világszerte az egykori brit lovassági tábornokot, Robert Baden-Powellt tiszteli a cserkészet alapító atyjaként, „BP” („Bípí”) – ez volt a tábornok cserkész-beceneve – az indíttatást még saját bevallása szerint is másoktól kapta: két vadnyugati kalandortól, akiknek neve fennmaradt a cserkészlegendáriumban…

Indiánok és nyomkeresők tudománya

A „Sötétben Látó” – így emlegették kortársai azt a vadnyugati kalandort, akire a cserkészet kutatói, különösen az Egyesült Államokban, ma szívesen visszavezetik a mozgalom eredetét. Frederick Russel Burnham (1861–1947) Minnesota államban született, amely akkoriban még „Sziú indián territórium” néven szerepelt a térképeken – jó kezdet egy kalandor életpályához. Az ifjú Burnham, egy jámbor református misszionárius kalandvágyó gyermeke, 14 évesen megszökött otthonról és nyomkeresőként az amerikai hadsereg szolgálatába lépett, majd részt vett Új-Mexikóban az apacs és a cheyenne indiánok elleni háborúkban. Még a „javíthatatlan sápadtarcú-gyűlölő” Geronimót üldöző csapatban is benne volt, amikor az öreg apacs törzsfőnök maroknyi harcosával kitört a rezervátumból és véres ámokfutásba kezdett. Burnham az indiánok nyomában eltöltött évek alatt mindent eltanult „ellenségeitől” és az öreg katonáktól, amit a vadonban való túlélésről tudni lehet, és persze átvette a vadnyugati emberek erkölcsi elveit is arról, hogy a bátorság, a barátság és a betyárbecsület mindennél előbbre valók… – ezek az értékek később nagyon fontos szerepet játszottak Baden-Powell fiatal fiúk nevelésére megalkotott cserkészmozgalmában!

Az indián háborúk után Burnham volt aranyásó, cowboy, sőt még sheriff is, azonban az 1800-as évek végén megszelídülő Vadnyugat csakhamar túl unalmasnak tűnt számára, így új kalandok után nézett. Afrikába utazott, ahol mint harcedzett cserkészt (angolul scoutot) – ami ekkor még katonai felderítőt jelentett – felvették a brit hadseregbe. Egy fiatal lovassági tábornok mellé osztották be, aki nem szégyellt tanulni a rangban alatta álló amerikai cserkésztől, sőt, valósággal itta a szavait az indián háborúkról és a vadonban való túlélés művészetéről. Robert Baden-Powellnek hívták ezt a fiatal tisztet…

Afrikai gyökerek

Az angolok a 19. század végén sorra igázták le a dél-afrikai törzseket, hogy megteremtsék a páratlan természeti kincseket magában foglaló afrikai brit gyarmatbirodalmat. Csakhogy ott – a mai Zimbabwe és Dél-afrikai Köztársaság területén – fejlett kultúrával rendelkező, jól szervezett bennszülött királyságok álltak fenn már évszázadok óta. A fekete törzsek ezerszám vonultatták fel harcosaikat az angolok ellen, és primitív fegyverzetük ellenére – a mostoha terep ismeretét is kihasználva – bizony fájó veszteségeket okoztak a brit hadseregnek.

Powell

Ezekben a törzsek elleni háborúkban kapott Robert Baden-Powell (1857–1941), az ekkor már Indiát járt lovassági tábornok felderítési feladatokat, amelyek során a zord afrikai őserdőkbe vagy a hegyek közé kellett vezetnie a csapatát. BP mindeközben rájött, hogy az angolok csak akkor győzhetik le a bennszülötteket, ha katonáik ugyanolyan jó túlélési fortélyokkal, csodálatos éhség-, szomjúság- és fájdalomtűrő képességekkel rendelkeznek, mint a feketék harcosai. Kapóra jött hát számára az oldalán szolgáló Burnham, a rengeteg hasonló tapasztalattal rendelkező amerikai cserkész, akinek segítségével úgy képezhette ki az embereit, hogy azok végre harci sikereket értek el az afrikai terepen. BP legnagyobb haditette a Második búr háború (1899–1900) alatt történt, amikor a Mafeking erődöt 217 napig védte az ötszörös túlerőben lévő ostromlók ellen. A körbezárt erődből a felderítő- és futárszolgálatot a fegyveres harchoz még túl fiatal, BP által kiképzett fiúk teljesítették sikeresen – akik a későbbi cserkészfiúk példaképei lettek. Baden-Powell tudta, hogy mindezt Burnhamnek köszönheti, akivel szoros barátságot kötött, és aki olyan nagy hatással volt rá, hogy ugyanolyan „Stetson-kalapot” és „cowboy-nyakkendőt” kezdett viselni, mint a vadnyugati kalandor – ezekből lett a cserkészek négy oldalról horpasztott tetejű, jellegzetes kalapja és cserkésznyakkendője…

A cserkészmozgalom világhódító útja

Baden-Powellt az afrikai harcok után hazavezényelték Angliába, ahol gyarmati tapasztalatai alapján megírta az Aids of Scouting („Segédanyag a cserkészethez”) című katonai kiképzési kézikönyvét. Ebben kifejtette, hogy a természetben kiképzett, cserkésztudományokban jártas fiatal férfiak milyen bátor haditettekre és erkölcsi szilárdságra képesek. Legnagyobb meglepetésére könyve nem az ismeretlen katonai szakkönyvek sorát gyarapította, hanem a civil könyvesboltok „bestsellere” lett. BP egyszerre levelek százait kapta tanároktól és nevelőktől, hogy az útmutatásai alapján micsoda sikereket értek el az addig megzabolázhatatlannak tűnő kamasz fiúk nevelésében!

Az egyik borítékban pedig egy könyv volt, amelyet a kanadai Ernest Thompson Seton (1860–1946) küldött neki, saját művét, az Indiánok erdei túlélő tudománya címmel. Seton szintén egy amerikai kalandor volt, aki ifjú korában festőművésznek tanult Európában, de amikor megbetegedett, a kanadai vadonba vonult el meggyógyulni. Itt eltanulta az indiánoktól az erdei élet csínját-bínját, és csakhamar Amerika-szerte elismert vadász és természetrajzoló lett, akinek illusztrációit a legnagyobb lapok is közölték. Amikor megírta a Vadállatok, amelyeket ismertem (1898) című önéletrajzi kalandregényét, egy csapásra gazdag ember lett. Az ekkor megvásárolt farmon azonban a közeli település lógós diákjai keserítették meg az életét: lerombolták a kerítését, loptak a farmjáról… Seton „kikérte” az iskolaigazgatótól a csínytevőket, azzal az ígérettel, hogy nem megbünteti, hanem megneveli őket. Ez után a fiúkat a farmon bevezette az indián élet rejtelmeibe, és ezek a kamaszok úgy megváltoztak, hogy a szülők „nyomására” évente ismétlődő nyári táborokat kellett szerveznie! Tapasztalatait már évekkel BP kiképzési kézikönyve előtt megírta, majd ezt a kötetet küldte el a tábornoknak.

Centenárium

Baden-Powell honfitársai dicsérő leveleit és Seton könyvét olvasván döbbent rá igazán, hogy a táborozás közben a fiúkra bízott „komoly” feladatoknak, mint a sátorverés, tűzgyújtás, önálló főzés, éjjeli őrködés, micsoda nevelő hatása van. Feltételezését azonban a gyakorlatban is ki akarta próbálni, ezért személyesen is találkozott és eszméket cserélt Setonnal, majd 1907-ben Brownsea-szigetén harminc, a legkülönfélébb társadalmi osztályból származó fiúnak megszervezte a világ első cserkésztáborát, amelyben a túlélés tudományára és hazafias eszmékre oktatta a fiúkat. Sokan innen számítják a cserkészet megalakulását. A siker óriási volt, ezért a katonai kézikönyvét BP átírta kimondottan a fiúk nevelését célzó munkává, és így jelent meg a Scouting for boys (1908) („Cserkészet fiúknak”), amely szintén bestseller lett és máig a cserkészet alapművének számít.

A könyvben BP a keresztény eszmék, a hazafiasság és a természetben elsajátítható ismeretek nevelő hatását hangsúlyozta – ez utóbbi, nagyon sikeresnek bizonyuló pedagógiát hívják „cserkészmódszernek”. A cserkészek egyenruhája BP útmutatása alapján a brit gyarmati hadsereg egyenruhája – khaki színű ing, rövidnadrág, térdzokni és bakancs – lett, mert az „elfedi a társadalmi és vagyoni különbségeket, amelyek a civil öltözetben megmutatkoznak”. A cserkészek háromujjas tisztelgésüket – amely alapvető értékeiket: „Isten, haza, család” jelképezi – szintén a gyarmati katonáktól vették át.

Egy miniszterelnök mint főcserkész

Baden-Powell mozgalma csakhamar világsiker lett. Hazánkban egy iskolai évkönyvben, a nagybecskereki gimnázium (ma Vajdaságban található) 1910-es értesítőjében megjelent cikk indította útjára a mozgalmat, amelyben az iskola tanára, Králik László több mint száz oldalon méltatta BP angol nyelvű művét, majd felhívta rá a figyelmet, hogy egy ilyen mozgalom a magyar ifjúságnak is nagy hasznára válna. És mintha csoda történt volna: a felhívás futótűzként terjedt, és már abban az évben országszerte alakultak cserkészcsapatok Králik tanár úr tolmácsolásában követvén BP főművének útmutatásait, majd 1912-ben megalakult a Magyar Cserkészszövetség is.

Malkowscy és Olga

1922-ben gróf Teleki Pál (1879–1941) földrajztudós, volt miniszterelnök lett az országos főcserkész, akinek a vezetésével a magyar cserkészek kiváló eredményeket értek el. 1924-ben a koppenhágai dzsemborin (cserkész világtalálkozón) a cserkésztudományok versenyében az amerikaiak és a britek után a III. helyen a magyar cserkészek végeztek. 1933-ban a gödöllői királyi kastély kertjében 26 ezer (!) cserkész részvételével már Magyarország rendezhette a dzsemborit. A mozgalom olyan népszerű lett hazánkban, hogy a Magyar Cserkészszövetség 1938-ra már 50 ezer tagot számlált!

A II. világháború kitörésével és a főcserkész – Teleki ekkor ismét kormányfő volt – 1941-es, háborúellenes tiltakozásnak szánt öngyilkosságával a magyar cserkészet hanyatlásnak indult, a kommunisták pedig 1947-ben, hazafias jellege miatt, be is tiltották. A rendszerváltás óta azonban újra virágzik a mozgalom, és tekintve, hogy napjainkban mennyi tévéműsor, videojáték és internetezés köti le a fiatalokat, a Magyar Cserkészszövetség több mint 7 ezres tagságával nagyon fontos szerepet tölt be az ifjúság természetszeretetre és hazafiasságra való nevelésében.

  További sajtóhíreink »
Hírlevél az érmékről
Adatvédelmi irányelvek
Köszönti Önt a Magyar Érmeforgalmazó Kft. Kérem, olvassa el használati útmutatónkat.
Utolsó darabok
Szamuráj hagyománySzamuráj hagyomány

Real Time Analytics