Kapcsolat
Elérhetőségeink
tel: (1) 297-O143
(1) 445-317O
email: vevoszolgalat@mef.hu

Postacímünk: Magyar Érmeforgalmazó Kft.
1675 Budapest
Pf. 55

Nyitvatartásunk:
hétfő-csütörtök:  9:00-17:00
péntek:  9:00-16:00
2012. november 29.

Az utolsó magyar váltópénz rövid története

Száz évet élt „a forint kisöccse”, a fillér

A fillér váltópénzként négy magyar nemzeti valutát is kiszolgált: az osztrák–magyar koronát (1892–1918), a magyar koronát (1919–1926), a pengőt (1927–1946) és a forintot (1946–1999), anyaga és érmeképe pedig a korszakokra jellemzően változott.

A kiegyezés utáni ezüstalapú osztrák–magyar forintot 1892-ben az aranyalapú valuta, a korona váltotta le, a fillért pedig a régi váltópénz, a krajcár helyett vezették be. 1857 óta decimális pénzrendszer volt érvényben hazánkban, így az új fizetőeszköz esetében is 100 fillér alkotott 1 koronát.

A „fillér” szó a magyar köznyelvben már korábban is használatban volt, eredetileg ugyanis az osztrákok így, pontosabban „Vierer”-nek nevezték a 35 éve forgalomban lévő vörösréz négykrajcárost, és ezt az elnevezést, kicsit módosítva a kiejtését, a magyarság is átvette erre a gyakran használt érmére. Így tehát a „fillér” szó nem volt új, csak az addigi négykrajcáros helyett az új váltópénz kiejtés szerint leírt magyar neve lett.

Fillérek

A négy valutát kiszolgáló fillér

Az osztrák–magyar korona magyar kibocsátású fillérjein a Szent Korona szerepelt érmeképként, és az első váltópénzek bronz 1 és 2, valamint nikkel 10 és 20 filléresek voltak. Az értékes színesfém érméket az I. világháború alatt olcsóbb vasfillérek váltották le.

A trianoni békediktátum saját nemzeti valuta bevezetésére is kötelezte a Magyar Királyságot. Ez azonban nem volt egyik pillanatról a másikra kivitelezhető. Az osztrák–magyar korona bankjegyeket például felülbélyegzéssel látták el, így váltak magyar korona bankjegyekké. Azonban váltópénzekre is szükség volt, amelyeket a Csehszlovákiához csatolt Körmöcbányáról még a háború végén Budapestre menekített verőtövekkel kezdtek verni, méghozzá Csepelen, a Weiss Manfréd Lőfegyver- és Tölténygyárban berendezett ideiglenes pénzverőben. Itt kizárólag acél 10 és 20 fillérek készültek, de mivel a régi, osztrák–magyar fillérek körmöcbányai verőtöveit használták a gyártásukhoz, egy nagyon érdekes helyzet állt elő a magyar pénzverés történetében: a Csepelen vert érmék KB verdejellel és a világháború alatti évszámokkal voltak ellátva. Később kizárólag a verési évszámot aktualizálták, így a továbbiakban már 1920 és 1922-es jelzésű, de továbbra is a Szent Koronát ábrázoló és KB verdejelű fillérek készültek Csepelen.

Az inflálódott magyar koronát 1927-ben váltotta le az MNB első elnökének, Popovics Sándornak a nagy műve, a pengő. Ennek váltópénze ismét a fillér lett, amelyet továbbra is a Szent Korona ékesített, most már azonban BP verdejellel voltak ellátva az érmék, amelyek anyaga a II. világháború kitörésekor jellegzetes változáson ment keresztül. 1927 és 1940 között ugyanis az 1 és 2 filléresek bronzból (réz, ón, cink ötvözetéből), a 10, 20, 50 filléresek pedig réz-nikkelből készültek (amelyek a nikkeltől ezüstszínt kaptak). A háború alatt azonban a hadiiparnak szüksége lett a színesfémekre – a töltényhüvelyek például rézből készülnek –, így 1940–45 között már acélból verték a filléreket, sőt, a 20 fillérest még lyukasan is. Amikor pedig  már az összes acélra is szükség lett a fegyverek öntéséhez, akkor a 2 fillérest tiszta cinkből kezdték el verni.

A pengőkorszaknak az 1945–46-ban bekövetkezett hiperinfláció vetett véget, amelyet végül csak új pénznem bevezetésével lehetett „elvágni”. 1946. augusztus 1-én megszületett a forint, amelynek váltópénze megörökölte elődje nevét. A forint fillérjei jól tükrözték az 1946 után hazánkban bekövetkezett politikai változásokat. 1946–48 között például „Magyar Köztársaság”, 1949–1989 között „Magyar Népköztársaság”, a rendszerváltás után pedig ismét „Magyar Köztársaság” szerepelt a köriratokban. De az érmeképek még beszédesebbek voltak: a világháború után csupa békejelkép – galamb, búzakalász, leányfej – szerepeltek a filléreken, majd a kommunista hatalomátvétel után (1948) egy kalapácsos munkással bővült az érmeképek sora. Mindebbe 1967-től az Erzsébet híd hozott egy kis változatosságot, amely az üllőn pihenő munkást váltotta az 50 filléreken. E legnagyobb értékű fillérektől 1999. október 10-én búcsúztunk el végleg, amikor is az értékvesztésük miatt a forgalomból való kivonásuk már szükségszerűséggé vált.

  További sajtóhíreink »
Hírlevél az érmékről
Adatvédelmi irányelvek
Köszönti Önt a Magyar Érmeforgalmazó Kft. Kérem, olvassa el használati útmutatónkat.

Real Time Analytics