Kapcsolat
Elérhetőségeink
tel: (1) 297-O143
(1) 445-317O
email: vevoszolgalat@mef.hu

Postacímünk: Magyar Érmeforgalmazó Kft.
1675 Budapest
Pf. 55

Nyitvatartásunk:
hétfő-csütörtök:  9:00-17:00
péntek:  9:00-16:00
2014. június 27.

Egy király és az őt elsöprő forradalom pénzei

225 éve tört ki a nagy francia forradalom

1793. január 21-én, a forradalom 4. évében kivégezték XVI. Lajos francia királyt, azonban a magatehetetlen uralkodó örökébe lépő forradalmárok nem teremtették meg az általuk hirdetett szabadságot és jólétet; fonák módon azt a demokratikus köztársaságnak véget vető Napóleon hozta el a franciák számára.

Egy király álomvilágban

  • XVI. Lajos aranypénze, az úgynevezett „Lajos-arany” (7,61 g, 23,8 mm, 1789) a forradalom kitörésének évéből. Lajos-aranyakat először XIII. Lajos, a francia abszolutista monarchia megteremtője veretett 1640-ben. A Lajos-arany értéke 24 livre volt – ez a középkor óta használt pénzegység volt Franciaországban. A Lajos-aranyak a király arcképéről kapták a nevüket, a pénz másik oldalán az uralkodó címere volt látható – ezen az érmén a Bourbon-ház liliomos címere mellett a szomszédos spanyol tartomány, Navarra címere is szerepel, amelynek XVI. Lajos szintén a királya volt.
  • XVI. Lajos réz váltópénze, a sol
  • 30 sol névértékű ezüstpénz (10,2 g, 29 mm, 1791) a forradalom harmadik évéből: XVI. Lajos ekkor még király, de már a „harmadik rend” által kiharcolt alkotmányos monarchia uralkodója, ezért az érme hátoldalán egy angyal vési kőbe az „Alkotmány” szót, a köriratban pedig ez áll: „Regne de la Loi”, avagy a „Törvényesség uralma”.

XV. Lajos egész uralkodása alatt túlköltekezett, amit új adók bevezetésével igyekezett kompenzálni. Népszerűtlenségét fényűző életmódja és számtalan kegyence is növelte, akiket anyagilag is nagy mértékben támogatott. Ráadásul az Amerikában dúló angol–francia háborúban legfontosabb gyarmatát, Kanadát is elveszítette. Ez nemcsak a bevételein, de a király presztízsén is jelentősen rontott. Amikor meghalt, végzetes sorsú unokája, XVI. Lajos a trónjával együtt egy pénzügyileg romjaiban heverő országot örökölt.

Egy király álomvilágban

A közelgő államcsőd ellenére XVI. Lajos (1774–1792) már uralkodásának második évében nagy összegű segéllyel és katonasággal támogatta az Amerikai Egyesült Államok függetlenségi harcát az angolokkal szemben. Az Amerikába küldött francia tábornok, La Fayette márki, akinek később fontos szerepe lett a forradalomban is, ekkor tűnt ki katonai és diplomáciai tehetségével. A helyzetet tovább súlyosbította a következetlen pénzügyi politika: a király egymás után rendelte el reformok végrehajtását, majd amint azok a legkisebb ellenállásba ütköztek – az „első és a második rend”, a papság és a nemesség például nem adózott –, visszavonta őket és menesztette a pénzügyminisztereit.

A kincstárnak a végső döfést azonban az udvar változatlanul fényűző életmódja adta. Híressé vált például a királynénak, Mária Antóniának, Mária Terézia lányának az a cinikus – vagy éppen az értetlenségig csodálkozó – szólása, hogy amikor a nép nyomoráról beszéltek neki, azt monda: „Ha nincsen pénzük kenyérre, miért nem esznek kalácsot?!” Egy másik elhíresült botrány a „királyné nyakéke” volt, amikor Mária Antóniáról elterjedt, hogy egy mai áron 13 millió eurós (!) gyémánt nyakéket kívánt megvásároltatni a férjével. Bár az uralkodópár nyilvános tárgyaláson tisztázta magát a vád alól, és kiderült, hogy az ékszert egy párizsi ékszerház valóban elkészítette, de azt a király soha nem vette meg és nem is a királyné megrendelésére készült, hanem az ékszerészek saját indíttatásából, a széles tömegekben már csak a pletyka „lényege” maradt meg: a „királyné botrányos ékszervásárlása”… Ez pedig nagyban hozzájárult az éhező tömegek idegeinek végső felborzolásához a forradalom előtti utolsó napokban.

A fentiek miatt a 18. század második felére mind a francia értelmiség – olyan jeles filozófusaiban is, mint Rousseau vagy Voltaire –, mind a nép körében általánossá vált a meggyőződés, hogy a fennálló „ancien régime”, avagy „régi államrend” rossz.

Nemes eszmék győzelme

  • A Francia Köztársaság (címletoldali körirat) első aranypénze. A király elveszejtése után a Lajos-aranyakat kivonták a forgalomból és helyette azonos paraméterekkel bíró, tehát 24 livre névértékű (7,65 g, 23,8 mm, 1793), de új érmeképű aranypénzeket vertek: a már ismert angyal mellett balról megjelent egy ókori római hatalmi szimbólum, a nyírfavessző-köteg, rajta a francia nép „frígiai sapkájával”, míg a jobb szélen egy hangsúlyozottan nem királyi, hanem ősi nemzeti jelkép, a „gall kakas” látható.

Nemes eszmék győzelme (1789–1791)

Amikor Párizsban érezhetően pattanásig feszült a helyzet, Mirabeau gróf, egy felvilágosult politikus, kora első rabszolgaságellenes aktivistája és La Fayette márki rábeszélésére XVI. Lajos éppen egy forradalom kitörésének megakadályozására hívta egybe a rendi gyűlést, amelyet a rendek „megkérdezése” nélkül kormányzó abszolutista uralkodók már 175 év óta nem hirdettek meg. Ez azonban nem nyugtatta meg a kedélyeket, mivel a „harmadik rend”, a parasztság és polgárság nem képviseltethette magát a gyűlésen. Amikor Mirabeau és La Fayette nyomására a király engedélyezte a harmadik rend részvételét, méghozzá számarányának megfelelően dupla szavazattal, válaszképpen a papság és a nemesség vonult ki a gyűlésről.

A polgárság és a parasztság indulatai ekkor elszabadultak: 1789. július 14-én megostromolták a Bastille várbörtönt Párizsban – a francia hagyomány ezt a napot tekinti a forradalom kitörésének. Az ostrom, a tévhittel ellentétben, nem politikai foglyok kiszabadításáért történt, mivel ekkor itt már mindössze hét köztörvényes bűnözőt őriztek, hanem a vár fegyverraktárát célozta meg. A tömeg a király Versailles-ból Párizsba jövetelét követelte, az egybegyűlt harmadik rend tagjai pedig Alkotmányozó Nemzetgyűléssé kiáltották ki magukat. Jelszavukká a „Szabadság, egyenlőség, testvériség!”-et tették – ez napjainkban is minden francia fémpénzen szereplő nemzeti mottó lett –, és meghirdették az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát, amelynek első tétele a következő: „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”

A forradalom ekkor azonban még nem a király személye ellen irányult, csak egy új társadalmi rendet követelt. Amikor az uralkodó például eleget tett a követelésnek és Párizsba ment, a főváros piros-kék és a király fehér zászlójából a forradalmárok megalkották a francia trikolórt, és az üdvrivalgással fogadott XVI. Lajos mellére is egy trikolór színű kokárdát tűztek. A forradalmárok alkotmányos monarchiát követeltek, amelyet az uralkodó jóváhagyott, így a forradalom következő két éve a nemzetgyűlés és a király közötti alkudozásokkal telt.

Kitör a vérzivatar

  • A király kivégzésének évéből a Francia Köztársaság első ezüstpénze 6 livre névértékben
  • A Francia Köztársaság 1795-ben bevezette az új valutát, a frankot, s vele a francia pénztörténet első és az orosz után a világ második decimális pénzrendszerét: 1 frank 10 decimét vagy 100 centimét ért. Mindazonáltal ezüstből csak 5 frankos címleteket vertek (24,8 g, 37 mm). Ezen az 1797-es érmén az oroszlánbőrbe bújt Herkules látható két istennő társaságában; a körirat annyit tesz: „Egység és erő”.
  • Napóleon 5 frankosa (24,8 g, 37 mm, 1802): bár Franciaország még köztársaság, a diktátor személyi kultusza jegyében az arcképe már helyet kapott az érmén

Kitör a vérzivatar (1792–1794)

XVI. Lajos ebben a két évben nem ismerte fel a lehetőséget, hogy ha az ország alkotmányos monarchiává való átalakításában ő lett volna a vezéralak, talán újabb évszázadokra biztosíthatta volna a belső békét és a Bourbonok hatalmát Franciaországban. Ehelyett csak kényszerből működött együtt a forradalmárokkal, azonban titokban az abszolutista monarchia visszaállításáról álmodozott. Elkövette azt a hibát, hogy titkos diplomácia útján külföldi beavatkozást kért, s ezzel párhuzamosan – ekkor még alaptalanul féltve az életét, hisz biztonságát éppen a forradalmárok szavatolták –, megpróbált megszökni Párizsból. Amikor lebukott, a feldühödött tömeg a családjával együtt börtönbe vetette. Ez után következett Versailles feldúlása, s amikor a külföldi beavatkozásról szóló titkos levelezés napvilágra került, már nemcsak a tömeg, hanem a forradalom vezetőinek indulatai is elszabadultak. A király hazaárulást követett el, s a keményvonalas, „jakobinus” forradalmárok, Robespierre, Marat, Danton megszavaztatták a nemzetgyűlést az uralkodó halálbüntetéséről: a többség – bár csak egy szavazattal – emellett döntött, így a királyt 1793. január 21-én Párizsban guillotine-nal nyilvánosan kivégezték, s kikiáltották a Francia Köztársaságot.

Mindez hatalmas feszültséget keltett a nemzetgyűlésben, hisz annak egy híján fele másképp képzelte el az ország jövőjét. A jakobinusok pedig, a hatalmukat féltvén, vérszomjas tisztogatásba kezdtek: vérpadra fektették a királynét is, majd sorban minden fontosabb politikai ellenfelüket. Betiltották az egyházakat, majd Robespierre, a hatalomtól megszédült filozófus és újságíró kijelentette, hogy bár Isten nincs, egy Legfelsőbb Lény mégis létezik, s visszatetszést keltő ájtatoskodással, „főpapként” maga mutatta be az új „vallás” első istentiszteletét. A forradalom következő két évében 40 000 embert küldtek nyaktiló alá, 200 000-et lőttek agyon, és félmilliót zártak börtönbe. Sokakban rosszallást keltett az is, hogy a király fia, a trónörökös gyermek a börtönben sínylődve meghalt.

Végül a forradalom „önmagát falta fel”: a vezetői félelmükben egymással is leszámoltak. Robespierre a fürdőkádjában szúratta le Marat-t, majd Dantont is kivégeztette. Ekkor már annyira egyedül maradt, hogy azok kerültek többségbe, akiknek elege volt a rémuralmából. A nemzetgyűlés a letartóztatásáról határozott, és mivel a nép Párizs utcáin a zsarnok halálát követelte, 1794-ben őt is nyaktiló alá küldték. Halálával – amely után a guillotine-t is szétszerelték – véget ért a francia forradalom.

A forradalom utóélete

  • A köztársaság réz váltópénze, a centime, a francia parasztok és polgárság forradalmi jelképpé vált „frígiai sapkájával”
  • 2 decime, amelyen először jelenik meg a Francia Köztársaság ma is használatos szabadságjelképe, Marianne, a frígiai sapkás nőalak
  • Az első „Napóleon-aranyak” egyike (12,9 g, 26 mm, 1804) Bonaparte császárrá koronázásának évéből, bár ezen a 40 frankos érmén még „csak” mint a Francia Köztársaság „Első Konzulja” szerepel – a valóságban azonban már kezdettől fogva teljhatalmú uralkodó volt.

A forradalom utóélete

A forradalom eszméit végül fonák módon nem a franciák demokratikusan választott Direktóriuma, hanem az 1794–1799 közötti pártharcoknak véget vető katonatiszt, Napóleon Bonaparte tábornok katonai hatalomátvétele és diktatúrája biztosította Franciaország számára: vallásszabadságot hirdetett, bevezette az ingyenes általános iskoláztatást és a „code civil”-t, a modern francia polgári törvénykönyvet. Mindemellett hadvezérként leszámolt Franciaország ellenségeivel és területeket csatolt az országhoz. Amikor 1804-ben egy royalista összeesküvést is megbuktatott, a Szenátus – amelynek többsége nem kívánta újra hatalmon látni a Bourbonokat – felajánlotta neki a császári címet, és Napóleon megkoronázásával létrejött a Francia Császárság. Ezzel a francia monarchia történetének már egy másik – a franciák szerint minden korábbinál dicsőségesebb – fejezete kezdődött, így annak nem is forradalom, hanem külföldi katonai beavatkozás vetett véget.

  További sajtóhíreink »
Hírlevél az érmékről
Adatvédelmi irányelvek
Köszönti Önt a Magyar Érmeforgalmazó Kft. Kérem, olvassa el használati útmutatónkat.

Real Time Analytics