Kapcsolat
Elérhetőségeink
tel: (1) 297-O143
(1) 445-317O
email: vevoszolgalat@mef.hu

Postacímünk: Magyar Érmeforgalmazó Kft.
1675 Budapest
Pf. 55

Nyitvatartásunk:
hétfő-csütörtök:  9:00-17:00
péntek:  9:00-16:00
2014. szeptember 3.

25 éves a rendszerváltás

A szocializmus emlékpénzei

Negyed évszázada zárult le egy korszak, amely numizmatikai szempontból egy jól dokumentált, kerek egészet alkot: az 1948 és 1989 közötti emlékpénz-kibocsátások érdekes és tanulságos képet tárnak elénk a szocialista éra négy évtizedéről.

10 éves a forint

Az 1980-as évek végére a kiforrt politikai ellenzék, az ellenzéki értelmiségiek, a munkásság, sőt, saját belső ellenzékük is változást: demokráciát, szabadságot, piacgazdaságot követelt az ország kommunista vezetőitől. A társadalmi feszültség odáig nőtt, hogy a négy évtizede hatalmon lévő MSZMP engedni kényszerült az alulról jövő, robbanással fenyegető nyomásnak: így az 1989-es esztendő a rendszerváltás éve lett, amelyben egymást érték azok a nagy jelentőségű, szimbolikus események, amelyek a ma élő idősebb generációnak még személyes élményei, a fiataloknak viszont már csak a történelemkönyvek lapjairól  köszönnek vissza.

Egy korszak vége

1989. január 28-án Pozsgay Imre államminiszter a Magyar Rádióban, a kommunista hatalom részéről első ízben „népfelkelésnek” nevezte az 1956-os eseményeket. Szinte varázsszó volt ez, hisz az ’56-ról való hallgatás a hatalmon lévőkben a saját népüktől való félelmet, a bűntudatot, a lakosságban pedig a rossz közérzetet, az elnyomottság érzését táplálta több mint három évtizeden át. Amikor az igazság kimondatott, a politikai változások lavináját indította el: ezek után minden hónapra jutott egy, az egész országot megrázó esemény.

Az MSZPM februári ülésén – mintegy előre menekülve a társadalmi nyomás elől –, határozott a többpártrendszer engedélyezéséről. Március 15-én Budapesten, az ellenzéki értelmiségiek vezetésével több tízezres tüntető tömeg – megerősítendő az események visszafordíthatatlanságát – követelte a többpártrendszert, a szabadságot, az erőszakszervezetek feloszlatását. Májusra összeült az MSZMP Központi Bizottsága: Kádár János hosszas beszédet mondott, amelyben megpróbált az egész életével elszámolni, azonban szétesett, összefüggéstelen mondatai csak egy beteg öregember zavarodottságáról és szorongásáról tanúskodtak. Ezek után a párt felmentette őt elnöki tisztsége alól. Sorra alakultak a pártok, júniusban pedig 250 ezres tömeg vett részt Nagy Imre és mártírtársainak újratemetésén Budapesten, a Hősök terén. Szeptemberben Magyarország megnyitotta nyugati határait, októberben pedig államformát váltott: népköztársaságból köztársaság lett, amely a parlamenti demokrácia megvalósítását tűzte ki céljául. Az év végére pedig szétesett az állampárt is.

100 forintok, 25 éves évforduló

A politikai változások jelképes gesztusokban is megmutatkoztak: a gyűléseken például feltűntek az ’56-ra utaló lyukas közepű, illetve a koronás címerrel ellátott nemzeti zászlók. De a rendszerváltás numizmatikai szempontból is éles határvonallal érzékelhető: 1989-ben, négy népköztársasági emlékpénz után, az esztendő végén, a „tél beálltának apropóján” az 1992-es Albertville-i téli olimpia tiszteletére MNB kibocsátotta az első „Magyar Köztársaság” feliratú emlékpénzt is. A forgalmi sor cseréje természetesen sokkal később következett be, hisz az óriási feladatot jelentett: az új filléreket 1990 tavaszán kezdték verni, a régi érmeképekkel, de „Magyar Köztársaság” körirattal, míg az újonnan terveztetett, új érmeképű köztársasági forint fémpénzek bevezetése csak 1993-ban történt meg.

Ki a „forint atyja”?

Magyarországnak, amely a II. világháború lezárultával romokban hevert, rendkívüli nehézségekkel kellett megküzdenie, hogy újra talpra tudjon állni. Az ország 1 millió halottat gyászolt, a szovjet „felszabadítók” rommá lőtték a fővárost, háborús kárpótlás címén kifosztották az országot: elvitték 1945 nyarának a terményeit, teljes gyárakat, és nem utolsósorban – a már ott lévő félmillió (!) magyar hadifogoly mellé – további magyar polgárok tízezreit hurcolták rabmunkára a Szovjetunióba. A moszkvai fegyverszüneti egyezmény 300 millió dolláros – még napjainkban is beleroppanna az ország! – hadikárpótlásra kötelezte Magyarországot. És mintha mindez nem lett volna elég, nyomorgó hazánknak a Vörös Hadsereg másfél millió (!) itt állomásozó katonáját is etetnie kellett … Mindeközben a világtörténelem legnagyobb hiperinflációjától szenvedett az ország – világossá vált tehát, hogy a gazdaság talpra állításához az alapfeltétel a fizetőeszköz stabilizációja lesz.

A kormány az elértéktelenedett pengő helyett – egy új, békeidőszak beköszöntét is jelképező gesztusként – a pénzügyi stabilizációt új nemzeti valuta bevezetésével tervezte. Ennek elnevezésével kapcsolatban heves szakmai viták folytak. Mint már annyiszor a valutaváltásokkor, ismét felmerült a „máriás” és a „tallér” elnevezés, végül a szakemberek közmegegyezésre az első magyar aranypénz, Károly Róbert aranyforintja után a „forint” elnevezés mellett döntöttek. Ez annál is inkább jelképes gesztus volt, mert az új nemzeti fizetőeszköz aranyalapú valuta lett. Egy forint értékét 0,0757575 g színaranyban határozták meg, így 1 kg színarany 13 210 forintot ért. 1946 augusztusában az amerikai hadsereg felügyelete mellett hazaérkezett az MNB 30 tonnányi aranykészlete, amely a kibocsátani kívánt forintmennyiség értékének több mint 100%-os fedezetét jelentette. De az új valuta értékállóságát minden lehetséges más módon is igyekeztek biztosítani: a kibocsátott pénzmennyiséget szigorúan korlátozták, továbbá jelentős áru- és terménykészleteket halmoztak fel, a forint bevezetését is aratás utánra, 1946. augusztus 1-re tűzték ki. A pénzcsere idején 400 ezer quadrillió (4x1029) elértéktelenedett pengő ért 1 forintot, és hogy ennek két, ma is széles körben használt devizához mért értékét is megemlítsük, a bevezetésekor 11,74 forint ért 1 dollárt, és 2,73 forint 1 svájci frankot…

A forint sikeres bevezetésének dicsőségét a kommunisták olyan erős propagandával igyekeztek kisajátítani, hogy a szocializmus első éveiben a nép nem ritkán a „forint atyja”-ként emlegette Rákosi Mátyás pártfőtitkárt. A valóság azonban egészen más volt. 1945 novemberében demokratikus választásokat tartottak Magyarországon, amelyet 57%-os, elsöprő fölénnyel a Független Kisgazdapárt nyert meg. Nem kormányozhattak azonban egyedül, a szovjet megszálló csapatok nyomására be kellett venniük egy nagykoalícióba a baloldali pártokat, így a Rákosi vezette Magyar Kommunista Pártot is. A pártfőtitkár miniszterelnök-helyettes és főleg a szovjet szövetségessel kapcsolatos ügyeket intéző államminiszter lett – ezekben a minőségeiben azonban édeskevés szerepe volt az új pénz bevezetésében. Annál inkább a kisgazdák vezetőjének, Nagy Ferenc kormányfőnek, és még inkább az általa megbízott, már a világháború előtt is szaktekintélynek számító, kitűnő közgazdász szakembereknek, a kisgazda Gordon Ferenc pénzügyminiszternek és az MNB akkori elnökének, a szintén kisgazda dr. Oltványi Imrének.

50 éves MNB, gyermek rajzolta pénz

A szocializmus pénzverése

Már az első forint forgalmi soron észrevehető volt az államforma és a politikai közgondolkodás változása, hisz a pengőkön szereplő érmeképeket – a koronás kiscímert, a Szent Koronát, a Patrona Hungariae-t és Horthy kormányzó arcképét  – az új, forint vereteken békejelképek – búzakalász, békegalamb – és Kossuth Lajos arcképe váltották le. Ez a kibocsátási politika folytatódott az emlékpénzek esetében is: Magyarország a forint bevezetése után két évvel, az 1848-as forradalom és szabadságharc centenáriumának tiszteletére bocsátotta ki a II. világháború utáni első emlékpénzeket, az 5, 10 és 20 forintos ezüstpénzt, amelyeken a kormány kommunista tagjai számára is elfogadható ’48-as nemzeti hősök, Petőfi, Széchenyi és Táncsics szerepeltek. Jellemző, hogy hármuk közül a legnagyobb címletet a legkevésbé jelentős történelmi személyiség, Táncsics kapta, aki viszont életrajzával kitűnően megfelelt az egyre nagyobb befolyással bíró kommunisták számára, hisz jobbágysorból származó néptanító volt, aki forradalmi hangú cikkeiért börtönbüntetést szenvedett.

A következő emlékpénzek – a Nemzeti Múzeumot, a Lánchidat és az Országházat ábrázoló ezüst 10, 20 és 25 forintos – már a kommunista diktatúra, a Magyar Népköztársaság kibocsátásai voltak, amelyek 1956 augusztusában, a forint sikeres bevezetésének 10. évfordulójára láttak napvilágot. Ez után – többek között a levert ’56-os forradalmat követő zűrzavaros évek miatt is – csak 1961-től voltak újabb emlékpénz-kibocsátások. Az 1961–68 között napvilágot látott, Liszt, Bartók, Kodály, Semmelweis és Zrínyi arcképét viselő aranypénzek ma a szocialista éra legértékesebb emlékpénzei. A főleg propagandacélzattal, nyugati gyűjtők számára és nyugati értékesítésre kibocsátott aranyérméket itthon csak a diplomaták, turisták számára létrehozott „dollárboltokban”, devizáért vásárolhatták meg azon kevesek, akiknek akkoriban futotta ilyesmire.

Farkas Bertalan, A nők helyzete

Az 1970-es évektől vehető észre a Jegybank kibocsátási politikájának megváltozása: „demokratizálták” végre az érmegyűjtést is, hisz nem jelentek meg többé aranypénzek, ugyanakkor rendszeressé váltak a nagyobb darabszámú ezüst-, majd az 1980-as évektől már a színesfém-kibocsátások is. Az érmemotívumok ebben a két évtizedben, bár egyértelműen a szocializmus üzeneteit hordozták, nagy változatosságot, nem ritkán pedig kitűnő esztétikumot is felmutattak. Az MNB rendszerváltás óta megjelent katalógusainak köszönhetően a szocializmus emlékpénzei egy jól áttekinthető kollekciót alkotnak. Bár a korszak teljes kigyűjtése – különösen a ’60-as évek aranyai miatt – nehéz feladatot jelenthet, ám nem lehetetlent, hisz egy lezárt, már nem bővülő kollekcióról beszélhetünk. A „szocialista” emlékpénzek tanulmányozásával, gyűjtésével mindenképpen érdemes foglalkozni, hisz jelenünket is csak a múlt ismeretében érthetjük meg.

  További sajtóhíreink »
Hírlevél az érmékről
Adatvédelmi irányelvek
Köszönti Önt a Magyar Érmeforgalmazó Kft. Kérem, olvassa el használati útmutatónkat.
Utolsó darabok
Golden Gate hídGolden Gate híd

Real Time Analytics