Kapcsolat
Elérhetőségeink
tel: (1) 297-O143
(1) 445-317O
email: vevoszolgalat@mef.hu

Postacímünk: Magyar Érmeforgalmazó Kft.
1675 Budapest
Pf. 55

Nyitvatartásunk:
hétfő-csütörtök:  9:00-17:00
péntek:  9:00-16:00
2007. február 10.

A tallér születése

Fél évezrede indult több százéves hódító útjára a mai Csehországban található Joachimsthal városkából az újkor egyik legelterjedtebb fizetőeszköze, a tallér néven ismertté vált ezüstpénz.

16. századi bányászat
16. századi bányászat
egy korabeli metszeten

A tallér születése egy gazdasági változáshoz köthető: a 15-16. század fordulójára a felfokozott kitermelés következtében Közép-Európa aranykészlete jelentősen megcsappant, és így nem volt többé elegendő nemesfémtartalék az addigra már Európa-szerte elterjedt aranyforintok előállításához. Így felmerült az igény a forgalomban lévő aranyforintok mellé azonos értékű, de ezüstből vert pénzek kibocsátására. Ezen igény kielégítésének kedvezett, hogy a frissen felfedezett és gyarmatosított dél-amerikai területekről, elsősorban a spanyolok, nagy mennyiségű ezüstöt kezdtek behajózni az ókontinensre, ugyanakkor ez idő tájt új ezüstbányákat is megnyitottak Közép-Európában. Az egyik első újonnan feltárt ezüstlelőhely a Tirol tartománybeli Schwaz városában volt található. Zsigmond, a tiroli főherceg 1484-ben kezdte el az addig megszokott középkori ezüstdénároknál tisztább nemesfémtartalmú, jóval nagyobb és súlyosabb ezüstpénzek kibocsátását. Zsigmond, bár nem veretett jelentős mennyiséget az új ezüstpénzekből, ezek mégis olyan gyorsan közkedveltté váltak, hogy középkori szokás szerint számos helyen kezdtek utánzatokat kibocsátani.

joachimsthali tallér
Egy eredeti joachimsthali tallér

1516-ban Bohémiában, az Érchegységben felfedezték az addigi egyik leggazdagabb ezüstlelőhelyet. A területet birtokló Schlick grófok nem késlekedtek kihasználni a természet ajándékát: több bányát is nyitottak a térségben, és csakhamar megalapították a bányavárost, Sankt Joachimsthalt. A napjainkban is létező városka ma Jáchymov néven Csehország területére esik. A Schlick grófok a Joachimsthal körüli bányákból felhozott ezüstből kezdték veretni a tiroliakhoz hasonlóan nagy tisztaságú és jó súlyú, méretes ezüstpénzeiket, melyeket a bányaváros nevéről először "Joachimsthaler"-nek, azaz "joachimsthali (pénz)"-nek neveztek. Az első ismert joachimsthali ezüstpénzt 1519-ben verték, az évszám megjelölése nélkül. Középkori pénzverde
Középkori pénzverde
Az új, nagy ezüstérme, melyet a nép az egyszerűség kedvéért a "joachimsthaler" szóból rövidítve csak "thaler"-ként emlegetett, gyorsan elterjedt és közkedveltté vált Európa-szerte. A pénz neve a szokásos elhallások, torzítások és a könnyebb kiejtés elve alapján a különböző nyelvekben aztán más-más alakváltozatban honosodott meg: így a magyarban "tallér", a skandináv országokban "daaler", az angolban "dollar" formában.

A fokozódó ezüstigény kielégítésére a joachimsthali bányaművelés rohamléptekkel fejlődött: 1526-ban már 8000 munkás - 16. századi mércével mérve ez nagyon sok ember - dolgozott a város körüli bányákban. A gazdag lelőhely csak a 19. század elejére apadt ki: ekkora az említett nyolcezerről néhány százra csökkent a munkások száma. De addigra már a tallérnak számos változata elterjedt Európa-, sőt világszerte: az osztrák Mária Terézia-tallérok például a 19. században egész Északkelet-Afrikában kedvelt fizetőeszköznek számítottak. Magyarországon a tallér az 1857-es pénzreformig volt forgalomban, amikor is a tallért a szintén ezüstből vert florin, vagyis a nép által forintnak nevezett új fizetőeszköz váltotta fel.

  További sajtóhíreink »
Hírlevél az érmékről
Adatvédelmi irányelvek
Köszönti Önt a Magyar Érmeforgalmazó Kft. Kérem, olvassa el használati útmutatónkat.
Utolsó darabok
Élet a világháborúbanÉlet a világháborúban

Real Time Analytics