Húsvét közeledtével, az érmegyűjtők számára talán mi sem időszerűbb, mint Jézus és a pénz viszonyáról írni. Cikkünkben megemlékezünk Krisztus sokat idézett intelméről, amelyet az őt tőrbe csalni készülő farizeusokhoz intézett, s néhány szót ejtünk arról is, vajon milyen pénz lehetett az, amelyet a kezében tartott a Megváltó.

A belföldi forgalmi pénzekhez képest más paraméterekkel, kifejezetten a külkereskedelem, az importcikkek kifizetésének céljából a 17. század elejétől vertek kereskedelmi pénzeket. Bár uralkodói rendelet vagy parlamenti törvény alapján készültek és törvényes fizetőeszköznek számítottak, belföldi elfogadásuk nem volt kötelező, vagy egyenesen törvény tiltotta azt.

Számba venni is nehéz, hogy Kossuth Lajos emlékét az iskola- és utcanevektől kezdve a postabélyegekig hányféle megjelenési forma őrzi. Számunkra azonban a Kossuth-kultusz numizmatikai lenyomata a legérdekesebb: arcképe forgalmi pénzeken, jubileumi forgalmi érméken és emlékpénzen is megjelent.

Ferenc József pénzverését végigkísérték az osztrákkal azonos pénznemben, azonos névértéken, de színtiszta magyar jelképekkel forgalomba került aranypénzek. A továbbiakban a Monarchia magyar vonatkozású aranypénzei kerülnek bemutatásra. Ezek az értékálló történelmi veretek nemzedékek óta a családi vagyont testesítik meg, továbbá a magyar polgárság kedvelt aranytartalékai.

18 évesen osztrák császár, 37 évesen magyar király élete alkonyán egyszerűen csak „Ferencjóska”. Címszavakban így lehetne összefoglalni I. Ferenc József életét, akinek 68 éves uralkodása egyedülálló a magyar történelemben. A jellegzetes bajszával egyfajta divatot teremtő uralkodó pénzei nagy népszerűségnek örvendenek a magyar érmegyűjtők körében.