A „Királynő címerállatai” - Érmegyűjtői kisokos 16. rész
2016-ban láttak napvilágot a brit Királyi Pénzverőben a II. Erzsébet elődeinek címereit és címerállatait bemutató különböző anyagú és méretű „The Queen’s Beasts” kollekciók első veretei. A legnépszerűbbek a 62 gramm színezüstből vert darabok lettek, amelyek az Egyesült Királyság első 2 uncia súlyú befektetési érméi is egyben. A kollekció utolsó verete idén jelent meg, melyen a 10 mitikus lény egyszerre látható. Rendelje meg Ön is webáruházunkból!
2 uncia színezüst Nagy-Britanniából
Az 5 angol font névértékű érmék egységes címletoldalán II. Erzsébet arcképe látható, amely 68 éves uralkodása alatt immáron a királynő 5. hivatalos érmeportréja. Ezt az arcképet a brit Királyi Pénzverő e szakmában 37 évével akkor még fiatalnak számító vésnöke, Jody Clark (1981) készítette 2015-ben, kifejezetten e kollekció számára. Clark az összesen tíz kibocsátás hátoldalát is megtervezte az azóta eltelt évek során, iniciáléja, a „JC” apró betűkkel a királynő arcképe alatt látható. Az első érmét 2016-ban bocsátották ki, amikor II. Erzsébet, akkor 63 év országlással a háta mögött, a világ valaha élt leghosszabban uralkodó királynőjévé vált. Az érmék egységes címletoldalán a királynő kidomborodó, tükörveretű portréja mögött az első két év kibocsátásain (2016–17) egy szemcsemintázatos háttér látható, amelyet a 2018–2021 közötti vereteken már egy úgynevezett guilloche geometrikus mintára cseréltek, amelyet sokkal nehezebb hamisítani.
Bár a kollekció hamisításáról ugyan nem érkezett hír, de a fémpénzek hamisítása általában véve egyre nagyobb problémát jelent világszerte. A guilloche geometrikus minta a fémpénzhamisítók dolgát hivatott megnehezíteni, azt ugyanis csak nagyon bonyolult gravírozási technikával lehetne felvinni a hamis verőtőre. 1770 körül egy francia mérnök, Guillot volt az első, aki olyan marógépet szerkesztett, amely ezeket a félig-meddig koncentrikus körökből álló, rózsaszerű, ismétlődő mintákat elő tudta állítani. Ez a technika a 20. században már értékes zsebórák szerkezetén is megjelent, részben dekoratív, részben a hamisítást megnehezítendő célzattal. A brit Királyi Pénzverő, természetesen nem egyesével vitte fel egy marógéppel a guilloche mintázatot, hanem az a verőtőn előkészített mintaként került a lapkák felületére.
A 2 unciás (62,42 g), 38,61 mm átmérőjű és 6 mm-es, tehát igen tekintélyes vastagságú, recézett szélű érméket a nemesfémkohászok mai tudása szerint előállítható legtisztább, 999,9 ezrelékes ezüstből verték, és ezeket a paramétereket a pénzek hátoldali köriratában fel is tüntették.
Címertartó „bestiák”
Mint ismeretes, az uralkodói családoknak általában világszerte van címere. Egyes dinasztiáknál a címerben egy-egy állat is felbukkan. Másoknál a címerállat vagy -állatok a család címerpajzsát tartják. A címerállatok egy-egy dinasztiának gyakran ősibb jelképei, mint a címeren látható egyéb tárgyak. A címerállatoknak ősi eredete is lehet, akár az uralkodó népének totemállatai is lehettek, vagy az adott nép eredetmondáival függtek össze. Éppen ezért a címerállatok nemcsak valós, hanem mitikus lények is lehetnek, mint egy griffmadár vagy egy unikornis. Azonban akár valós, akár mitikus lények is a címerállatok, egészen a felvilágosodásig nem ritkán titokzatos erőt tulajdonítottak nekik, a dinasztia védelmezőjét is látták bennük; a modern korokra azonban családi jelképekké egyszerűsödtek.
II. Erzsébet a királyi felmenők vonalán III. Eduárdig (1327–1377) vezeti vissza a családfáját. A 14. századi angol király személyéhez évszázadok óta például éppen a griffmadarat társítják, mert annak idején III. Eduárd azt vésette rá a pecsétjére. A hivatalos címere később viszont az lett, ami a 2017-es pénzen is látható: ez a Windsori királyi kastélynak azt a bástyáját ábrázolja, amelyben III. Eduárd született. A címerpajzsot viszont a király személyéhez évszázadok óta kötődő mitikus állat, az oroszlántestű sas tarja… II. Erzsébet többi királyi felmenőjének, III. Eduárdhoz hasonlóan, van tehát egy címere, és van egy pajzstartó címerállata is, amely azonban néha magán a címeren is megjelenik. A Plantagenet-dinasztia pajzstartó sólyma, például, megjelenik a címerpajzson is.
Évszázados felmenők a koronázáson
A „tíz bestiát”, felmenőinek címerállatait VIII. Henrik király gyűjtette össze először, amikor 1536-ban kőből elkészíttette királyi elődei címerállatainak szobrát, amelyeket a Hampton Courtban, kedvenc Temze-parti palotájában állított ki Londonban. Az eredetik ugyan már nincsenek meg, de másolataik, amelyek túlélték az évszázadok viharait, most a palotához közeli Kew Gardens botanikus kertben láthatók.
Amikor a leendő II. Erzsébet koronázására készült a Windsor királyi család, Erzsébet királyi őseinek címerállatairól és címereiről a VIII. Henrik-félékhez hasonló szobrokat rendeltek James Woodford szobrásztól, a Királyi Akadémia tagjától. A „Királynő címerállatai”, az oroszlán, a fehér agár, az antilop, a vörös sárkány, a fehér ló, a fehér oroszlán, az egyszarvú, a griffmadár, a fekete bika és a sólyom nem teljesen azonosak VIII. Henriknek a „Király címerállatai” néven ismert szoborcsoportjával, mert uralkodói felmenőik sem teljesen azonosak. Woodford udvari szobrász a felkérésnek eleget téve meg is alkotta műveit az 1953-as koronázásra: az 1,8 méter magas szobrok fehér gipszből készültek és 320 kg-ot nyomtak. A Középületek és Közmunkák Minisztériumától Woodford 2750 font-sterling – mai értéken mintegy 80 000 font – tiszteletdíjat kapott a munkájáért. Egy Angliában élő, híres amerikai akadémikus arcképfestőt, Molly Guiont pedig – ő alkotta meg Winston Churchill kétszeres brit miniszterelnök leghíresebb portréját is –, felkérték, hogy fesse színesre a szobrokon a címereket.
A címerállatokat ábrázoló szobrokat II. Erzsébet 1953. június 3-ai királynővé koronázásának alkalmából a Westminsteri apátságban állították ki. Királyi felmenőinek címerállatai mintegy vigyáztak rá, miközben ellépkedett előttük az oltár felé; ezen a napon a templomban a szobrok képviselték és testesítették meg az angol királyi elődöket, miközben Erzsébet fejére helyezték a birodalmi koronát… A koronázás után az állatszobrok VIII. Henrik fent említett Hampton Court palotájába kerültek, ahol az őseik is ki voltak állítva a 16. században. 1957-ben a szobrokat a Windsori királyi kastélyba helyezték át, majd 1959-ben, mint a Brit Nemzetközösség az évi elnöklő országának, Kanadának ajánlották fel őket egyévi kiállításra. Utána évről évre más nemzetközösségi országba kerültek volna a szobrok, de azok valahogyan Kanadában „ragadtak”. 1967-ben, Kanada mint szövetségi állam megalapításának 100. évfordulójára az állatfigurákat is kifestették, természetesen a legendáikban szereplő színeknek megfelelően, így a bika fekete, a sárkány vörös lett… A szobrok ma a Québec tartománybeli Gatineau városában a Kanadai Történeti Múzeumban láthatók.
Jody Clark, a kollekció megalkotója saját bevallása szerint a munkára rákészülve megtekintette mind a VIII. Henrik-féle londoni kőszobrokat, mind II. Erzsébet címerállatainak Kanadában őrzött gipszszobrait. Az erőt sugárzó címerállatok, kétséget kizáróan bizonyítják, hogy a fiatal érmetervezőnek sikerült új életre keltenie a „Királynő fenevadjait”.
Rendelje meg Ön is webáruházunkból a kollekció legszebb veretét, melyen egyszerre látható a 10 mitikus lény!