A máriapócsi könnyező Madonna
A máriapócsi görög katolikus templom Magyarország egyik leghíresebb búcsújáróhelye, hírnevét egy több száz éves könnyező Mária ikonnak köszönheti. Máriapócs a világon mindenütt ismert Mária-kegyhely, a Mária kultusz egyik kiváltságos helye, ahova évente akár félmillió zarándok is ellátogat.
Máriapócs Nemzeti Kegyhely
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye déli részén, Budapesttől 280 km-re, található Máriapócs. Hírnevét a görög katolikus máriapócsi kegytemplomnak (Szent-Mihály templom) köszönheti. A 15. században épült fatemplomocska mára jócskán átalakult, hogy az oda igyekvő zarándok tömegeket képes legyen befogadni. A település eredeti neve: Polch, vagy Powch 1280-ban tűnt fel először. A község a 15. században a Báthori családé, a 18. század elején a Károlyiaké volt. 1696-tól Pócs nevéhez hozzászegődött a Mária név az akkoriban kezdődő különös események miatt.
A könnyező Mária-kép
A máriapócsi kegyképet a helybéli bíró készíttette hálából a török rabságból való szabadulásának emlékére. A képet a görög katolikus lelkész öccse, Papp István festette. 1696. november 4-én a kis fatemplomban Papp Dániel lelkész szolgálata közben, Eöry Mihály arra lett figyelmes, hogy az ikonon ábrázolt Mária szeméből könnyek folynak. Az esemény híre az akkori viszonyok között is gyorsan terjedt s eljutott Bécsbe. I. Lipót osztrák császár és magyar király a történtek alapján elrendelte, hogy a képet szállítsák a császári városba. Így került a bécsi Stephansdom déli oldalhajójának művészi oltárára, ahol a mai napig megtalálható. A szállítás ideje alatt rengeteg másolat készült a képről, ám ezt követően sem az eredeti kép, sem pedig a másolatok nem mutatták csodás képességüket, kivéve azt a másolatot, ami végül a máriapócsi kegytemplomba visszakerült. 1715. augusztus 1-én és 1905. december 3-án is megindult az akkor már másolt kép könnyezése. Ennek tényét egyházi és világi vegyes-bizottság ellenőrizte, s megállapította valódiságát.
II. János Pál pápa látogatása
Máriapócs történelmének kiemelkedő napja 1991. augusztus 18., amikor a Magyarországot meglátogató II. János Pál pápa bizánci szertartású Szent Liturgiát végzett magyar nyelven a kegykép előtt.
Különös történetük van a pócsi méheknek is. A múlt században egy kállai méhész köszvénybántalmakból gyógyult meg a kép előtt, s elhatározta, méheket ajándékoz a gyülekezetnek, ám hazafelé menet lebeszélte magát róla. Mikor hazaért csodálkozva látta, hogy a gondolatban odaígért méhek elköltöztek s egyenesen Pócs felé vették az irányt. Azóta is a templom északi falának repedésében élnek mindenféle gondozás nélkül.
Az 1905-ben kibuggyanó könnyeket egy kicsiny selyemkendő segítségével felitatták, s azóta is a templom falán, a kegykép alatt, díszes foglalatban őrzik.
A most Máriapócson található másolat körül a hála és a gyógyulás jelképei sorakoznak: a legértékesebbek a szúette mankók, görbe botok, a gyógyulás beszédes bizonyítékai, a hátrahagyott emléktárgyak, melyekhez egy-egy megmentett élet, visszakapott egészség, megújult ember hálája és köszönete kapcsolódik.
