„A szükség nagy úr”, avagy bármi lehet pénz - Érmegyűjtői kisokos 10. rész
A magyar szólás teljesen igaz a pénz esetére: számos példát ismerünk a történelemből, amikor az arra jogosult uralkodó vagy központi bank helyett szükségből más bocsátott ki – külalakjában, anyagában felismerhetően nem hivatalos – pénzt, amely mégis ugyanúgy ellátta feladatát, mint a korábbi törvényes fizetőeszköz.
A szükségpénzeknek világszerte komoly gyűjtői közössége van, akik ritkaságtól függően átlagosan 5 és 500 dollár közötti áron vásárolják gyűjteményi darabjaikat. A pénztörténet kétféle szükségpénzt különböztet meg: az egyiket arra jogosult hatóság, a másikat pedig arra nem jogosult személyek – hadsereg, foglyok, lázadók, egy város vezetősége – bocsátották ki. Több történész csak ez utóbbi kibocsátásokat tartja valódi szükségpénzeknek.
Kártyapénzek, szénpénzek, cigaretta
A szükségpénzek előállítását egy rendkívüli állapotban a fizetőeszköz mindenáron való biztosításának szükségessége idézi elő. Ez lehet háború okozta pénzhiány, infláció, vagy éppen ostromállapot, amikor egy országrészbe vagy városba nem jut el a hivatalos fizetőeszköz. A pénzhiány pótlására ilyenkor készített szükségpénzek általában egyszerű nyomású bankók, vagy kezdetleges verésű, nem nemesfém pénzek. Ám ezek előállításához szükséges szerszámok, nyersanyagok hiányában születtek már römi játék kártyalapjaiból kézzel ellenjegyzett kártyapénzek, postabélyeggel felülragasztott érmék, vászonra nyomott pénzek, sőt az I. világháború utáni Németországban még préselt szénporból szénvásárlásra vert szénpénzek is! A cigaretta szükséghelyzetekben nem ritkán szálanként helyettesíti az aprópénzt, s nemcsak a börtönökben – ahogy azt mozifilmekben láthattuk –, hanem a Jugoszlávia széthullásával járó 1990-es évekbeli háborúk idején is előfordult, hogy a nyugat-balkáni országok újságosbódéiban cigarettaszálakban adtak vissza aprópénz helyett.
Labanc pénzek, Kossuth-bankók
Szükségpénzek a magyar történelemben is előfordultak; egyes szerzők II. Rákóczi Ferenc összes rövid életű rézpolturáját is ide sorolják, mások viszont – mivel ő fejedelemként hivatalos kibocsátó volt – csak a kurucok által körülzárt Eperjes, Lipótvár, Várad belső használatra vert labanc pénzeit tarják annak, amelyeken még az ex necessitate, vagyis a „szükségből” felirat is szerepel! Többek szerint a Kossuth-bankók is azok, a császáriak által körülzárt Komárom kősajtóval készült 1849-es papírpénzei viszont vitán felülállóan szükségpénzek.