Bonaparte Napóleon halálának 200. évfordulója
Meghódította fél Európát és naggyá tette Franciaországot; a törvényei, reformjai, melyek jobbá tették alattvalói életét, máig hatnak. Ugyanakkor emberek százezreinek halála szárad a lelkén. Bonaparte Napóleon (1769–1821) minden idők legvitatottabb történelmi személyisége.
Bonaparte, az első konzul
A Korzika szigetén született Napóleon franciaországi katonaiskolákban tanult. Pályája akkor ívelt fel, amikor a francia forradalom köztársasági kormánya ellen Toulonban kitörő lázadást tüzér századosként sikerrel letörte. Tábornokká léptették elő, és az 1790-es években a forradalmi Direktórium megbízásából hol a royalistákat verte le, hol az olaszokkal, osztrákokkal vívott sikeres csatákat Hollandiától Egyiptomig. Ez Franciahon legnépszerűbb személyiségévé tette, aki, miután a hadsereg főparancsnokává is kinevezték, a legerősebb emberré is vált az országban. Ezt kihasználva a republikánusok belharcainak 1799-es államcsínyével vetett véget, első konzulként teljhatalmú diktátorrá nevezve ki magát.
Napóleon hatalomátvétele számos eredménnyel járt: új törvénykönyvet adott ki, biztosította a vallásszabadságot, az oktatást mindenki számára hozzáférhetővé tette, nemzeti bank alapításával stabilizálta az állam anyagi helyzetét, létrehozta a Becsületrendet, melyet származásra való tekintet nélkül bárki elnyerhetett a haza szolgálatában… Népszerűsége töretlen volt, és amikor 1804-ben meghiúsított egy royalista összeesküvést, a Szenátus már a császári címet ajánlotta fel neki, majd ugyanebben az évben meg is koronázták. Aranypénzein ettől kezdve az ókori római császárok mintájára babérkoszorúval a fején jelenik meg, az érmék hátoldalán pedig már egy új, az „Empire Français”, avagy a „Francia Birodalom” körirat olvasható.
Győzelem és bukás
A császári trónra emelkedvén, saját nagyságától megittasulva ekkor tíz éves „ámokfutásba” kezdett: végigháborúzta Európát. Olasz területekkel gyarapította országát, 1805-ben Milánóban Itália királyává is megkoronázták. Ezután bocsátott ki olyan aranyakat, amelyek előlapján a „Napoleone imperatore e re”, avagy a „Napóleon császár és király” körirat olvasható, míg a hátoldalon olasz királyi címerével az „Itáliai Királyság” körirat szerepel. Háborúba kezdett Spanyolország ellen is, amelyet a sikeres ellenállás véres mészárlássá változtatott. Ezután félmilliós seregével Moszkva ellen indult, és bár Kutuzov tábornok csak döntetlen csatát vívott vele Borogyinónál 1812-ben, Napóleon serege halálos sebet kapott. Az oroszok a felperzselt föld taktikáját alkalmazva visszavonultak, és a császár hiába érte el Moszkvát, csak egy égő, kiürített várost talált, a tél viszont Oroszország szívében érte. Visszavonulás közben a serege majdnem elvérzett, Európa még szabad hatalmainak koalíciója pedig 1814-ben, a lipcsei csatában szétverte Bonaparte maradék csapatait, majd bevette Párizst. Napóleont lemondatták, és Elba szigetére száműzték. Egy évre rá 100 napra visszatért, de a koalíció csapatai Waterloonál megsemmisíttették hősiesen küzdő híveit. Az angolok ekkor Szent Ilona-szigetére száműzték, ahol hat évvel később, 52 éves korában elhunyt. Bár a legendák arzénmérgezésről, gyilkosságról szólnak, a kutatások mai állása szerint gyomorrák okozta Napóleon halálát.
