Dinoszauruszok érméken
Bár alig kétszáz éve tudunk az őshüllők egykori létezéséről, máris népszerűbbek a ma élő legtöbb állatfajnál. Ékes példája ennek a számtalan ősállatos befektetési ezüst és emlékpénzveret – amelyek ugyanúgy napvilágot látnak nagy európai országokban, mint távoli, egzotikus kis szigetállamokban –, és persze a „popkultúra” termékei: a filmek, rajzfilmek, képregények, dínós játékok ezrei…
A dinoszauruszok kegyetlen ragadozó természete, óriási mérete lenyűgözik korunk emberét. Fiatalok és idősek egyaránt szívesen ülnek a tévéképernyő elé, hogy megnézzenek egy döbbenetesen élethű animációs dokumentumfilmet vagy hollywoodi szuperprodukciót az őshüllőkről. És ki ne hallott volna Steven Spielberg Jurassic Park című remekművéről? Az 1993-ban bemutatott mozifilm óta valóban reneszánszát éli a „dinoszaurusz kultúra”. Sőt, idén mutatják be a Jurassic World című filmsorozat legújabb részét.
„Deinosz szaürosz” – a rettenetes hüllők
Már az ókorban is kerültek elő különféle apróbb maradványok az őskorból: fogak, csontdarabok, karmok. Ezeket valaha élt mitológiai lényeknek – sárkányoknak, griffmadaraknak – tulajdonították a megtalálók, és vagy elkallódtak, vagy éppen a természeti népek bálványként őrzött kincsei közé kerültek. Az ókor kiváló görög tudósai – ha egyáltalán tudtak róluk – a ritkaságuk miatt nem foglalkoztak az őskori maradványokkal.
Az első komoly leletek a 19. század elején kerültek elő a föld mélyéből, nem kis mértékben a fejlődő bányászat és a nagyszabású építkezések melléktermékeiként. Egy oxfordi geológiaprofesszor, William Buckland volt az első, aki 1815–24 között dinoszaurusz leleteket talált, gyűjtött össze, majd tudományos folyóiratokban írt róluk. A megdöbbenés óriási volt – addig soha senki nem gondolta volna, hogy valaha a népmesék sárkányaihoz hasonló, 12 méteres, húsfaló őshüllők jártak-keltek a Földön. Az angliai leletek több Megalosaurus – ezek a jól ismert Tyrannosaurus rexhez hasonló ragadozók – csontjai voltak. További felfedezések más típusú dinoszauruszok maradványait is feltárták, és egy másik angol tudós, Sir Richard Owen felismerte, hogy a leletek mind azonos korból és hasonló állatoktól származnak, így 1842-ben megalkotta rájuk az ógörög deinosz (rettenetes) és szaürosz (hüllő) szavakból a dinoszaurusz szót, egy új rendet, a dinosauridák öregrendjét vezetvén be ezzel az állatok osztályozásába.
A „Csontháború”
Amerikában 1858-ban, a Philadelphia melletti Haddonfield városka cementbányájában fedezték fel az első dinoszaurusz maradványokat, méghozzá egy majdnem teljesen ép Hadrosaurus (szintén a T-rexhez hasonló húsevő) csontvázát. A lelet alapján a tudósok számára egyértelművé vált, hogy a dinoszauruszok egy része nem gyíkok módjára négy lábon cammogott, mint ahogy addig hitték, hanem felegyenesedve, két lábon járt, sőt futni is tudott.
A sárkányszerű óriásragadozókról szóló felfedezések annyira megmozgatták a közvélemény fantáziáját, hogy a korabeli sajtóban valóságos „dinoszaurusz mánia” alakult ki. Amerikában persze mindjárt akadt is néhány nagystílű kiszolgálója az új divathóbortnak. Két, egyébként kiváló tudós, Edward Drinker Cope, a Pennsylvania Egyetem zoológusa, és Othniel Charles Marsh, a Yale őslénytanprofesszora három évtizeden át tartó vetélkedésbe kezdett afelett, hogy ki fedez fel több új dinoszaurusz csontvázat. A sajtó buzgón tudósított a két „Indiana Jones-típusú” tudós kalandos, sőt néha elképesztő munkájáról. Időnként például – akár az indiánok szent földjén is! – dinamitrobbantásokkal hozták felszínre egy-egy lelőhelyen a csontokat – ettől egy mai, évekig pici ecsettel söprögető őslénytankutató bizonyára idegösszeomlást kapna. De kettejük „Csontháború” néven elhíresült vetélkedése, amely csak a két megszállott tudós 19. század végi halálával ért véget, elvitathatatlan eredményeket hozott: az addig ismert alig pár tucat őshüllő mellé Cope 56, Marsh pedig 86 új fajt fedezett fel!
A 20. század elején a filmkészítés feltalálásával a „dinoszaurusz mánia” is új lendületet kapott, hisz már a fekete-fehér hollywoodi némafilmeknek is témáivá váltak az ősállatok, a múlt század második felének tudományos felfedezései, mint a radiológiai és röntgenvizsgálatok, a számítógépes mozgásszimuláció pedig elmélyítették ismereteinket az óriáshüllőkről.
Egy kis paleontológia
Az őslénytan napjainkra számos megdöbbentő adattal rendelkezik az egykoron mitológiai sárkányoknak hitt lényekről. A dinoszauruszok 230 millió évvel ezelőtt (Triász időszak) jelentek meg a Földön, és 65 millió évvel ezelőtt (a Kréta-kor végén) pusztultak ki. Reneszánszukat a kettő közé eső Jura-korban, 199–145 millió évvel ezelőtt élték.
Amikor megjelentek, még csak egyetlen szuperkontinens, a Pangea volt a Földön, amely, a techtonikus mozgásokkal feldarabolódván, különböző földrészekre „úsztatta” a dinoszauruszokat. Ezért találhatók meg minden kontinensen a maradványaik – nem pedig vándorlások útján kerültek oda. Bár a legtöbb őshüllő éppen hogy nagy, vándorló csordákban élt, sőt, csapatban is vadászott. A dínókat ma általánosságban véve óriási állatoknak hisszük, de legtöbbjük valójában ember nagyságú, vagy még annál is kisebb volt – a legkisebbek pl. csak 35 cm magasak voltak, és leginkább egy mai csirkére emlékeztettek. Eddig kb. 1000 faj maradványait sikerült megtalálni, és ezek közül a legnagyobb ragadozó a 18 m hosszú és 8 tonnás Spinosaurus volt – nem pedig a „csak” 12 m hosszú és 4-7 tonnás Tyrannosaurus rex – bár a Spinosaurus is úgy nézett ki, mint a T-rex, csak egy a hátán magasodó taréj tette még félelmetesebbé. Az abszolút méretgyőztes pedig a 60 m hosszúnak (egy olimpiai úszómedencénél is hosszabb!) és 120 tonnásnak becsült Amphicolias nevű, hosszú nyakú és farkú növényevő volt.
A dinoszauruszok kipusztulásának oka valószínűleg egy vagy több nagyobb meteor becsapódása volt, amely olyan mértékben felverte a port, hogy az több évtizedre eltakarta a napot. Ez pedig olyan lehűlést okozott, hogy a növényvilág jó részének, majd a növényevő és végül a velük táplálkozó húsevő dinoszauruszok kipusztulását hozta magával. Ezt az időszakot azonban túlélték a krokodilok és a madarak (!), amelyek a dinoszauruszok egyetlen ma élő leszármazottai, valamint a már az őshüllők lábai között is szaladgáló patkányszerű kis-, majd később nagyobbra nőtt emlősök, amelyek a bekövetkezett jégkorszakban a világ új urai lettek – persze csak a homo sapiens, az emberi faj megjelenéséig.
„Ősállatok” különleges érméken
Egy izgalmas, titokzatos világot megidéző téma, egy technikai különlegesség, és persze szemet gyönyörködtető, gazdag ábrázolásmód. Ennyi kell a sikerhez. Legalábbis ezt mutatja az osztrák 3 eurós sorozat, mely a dínók korának legkülönlegesebb, legfélelmetesebb vagy épp a legnagyobb állatait vonultatja fel. Jól jellemzi a sorozat sikerességét, hogy a kibocsátást követően az érmék szinte azonnal elfogytak az osztrák verdéből. A népszerű téma és az újszerű színes-világító érme biztosítja évről-évre, hogy a gyűjtők minden kibocsátás után azonnal lecsapnak a soron következő megjelenésre.
Most Önnek is lehetősége van arra, hogy tőlünk néhány kibocsátást megszerezzen. Például, ilyen a tavaly megjelent deinonychust ábrázoló érme. A Deinonychus a legveszélyesebb, legintelligensebb, ragadozója volt a kora kréta kornak. Beszédes már a neve is, melynek jelentése rettentő karom, és a hátsó lábán található szokatlanul nagy, sarlószerű karomra utal.
A legújabb osztrák kibocsátás a Pachycephalosaurust ábrázolja, mely mondhatjuk a legkeményebb fejű őshüllő volt. Híres a koponyája tetején levő 25 centiméter vastag csontos kupoláról, ami jól kipárnázta az állat agyát. Az érme a 2022/6-os börze katalógusunkból, illetve a webáruházból is rendelhető.
A dinoszauruszok korában a Földet uraló őslények között meghökkentő méretű élőlények éltek. A ránk maradt fosszíliák alapján a valaha élt legnagyobb dinoszaurusz a 90 tonnát is elérő Argentinosaurus volt. A hosszú nyakú, gigászi őshüllő, mint a nevéből is kiderül, a mai Argentína területén élt. Ezt a hatalmas őslényt láthatjuk a színes amerikai érmén.
A Brit Királyi verde sem „hanyagolta” ezt a témát. 2020-ban megjelent egy díszcsomagolt 50 penny-s érme, amin a Hylaeosaurus látható. Az óriáshüllő kb. 135 millió évvel ezelőtt a korai krétakor alatt élt, neve „erdei gyíkot” jelent, és ahogy a brit érmén és díszcsomagolásán is látható, oldalát hatalmas csonttüskék védték, Az első fosszíliáit az angliai Tilgate-i erdőkben találták, 7 méteresre és 1-1,5 tonnásra becsülték.
Szerezze meg Ön is a még elérhető különleges érméket, a Földön valaha élt dinoszauruszokról!
Nézze meg a videót az érmékről és szerezze meg a különleges vereteket!