A weboldalon cookie-kat(sütiket) használunk, amik segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A weboldal további használatával jóváhagyja a cookie-k használatát.

Menü

Aranypénzek Ferenc József korából – II. rész

Aranypénzek Ferenc József korából – II. rész

Ferenc József pénzverését végigkísérték az osztrákkal azonos pénznemben, azonos névértéken, de színtiszta magyar jelképekkel forgalomba került aranypénzek. A továbbiakban a Monarchia magyar vonatkozású aranypénzei kerülnek bemutatásra. Ezek az értékálló történelmi veretek nemzedékek óta a családi vagyont testesítik meg, továbbá a magyar polgárság kedvelt aranytartalékai.

Magyar köriratok alkotmányos jogon

A kiegyezést követő első években még a korábbi ezüstalapú pénzláb szerint készültek a magyar birodalomrésznek szánt pénzek. Aranyból dukátokat vertek, rajtuk a kiscímerrel. A kaliforniai ezüstbányák egyre növekvő kitermelése azonban mind jobban csökkentette az ezüst piaci árfolyamát, ami megingatta az ezüstalapú valuták értékállóságát. Emiatt egyre sürgetőbbé vált az aranyalapra való áttérés, a Monarchia a pénzügyek megreformálására kényszerült.

Megoldást a Latin Éremunió szabványaihoz igazodó pénzrendszer kínált, amelynek technikai paramétereit átvéve 1870-ben kezdődhetett meg az új frank–forint címletű (4 forint = 10 frank, 8 forint = 20 frank) aranypénzek verése. Az érmék egyedülállóak voltak abból a szempontból, hogy az értékjelzést frankban és forintban is feltüntették rajtuk. Hátoldalukat egy nagyobb méretű címer, a magyar középcímer díszítette. A húsz esztendőn keresztül, évről-évre az éppen aktuális évszámmal kibocsátott aranyak korábbi és későbbi kiadásait szemügyre véve mindössze apró, első látásra nem is igazán szembetűnő eltéréssel találkozhat a figyelmes szemlélő. Egy különbség Ferenc József portréjában rejlik, amely 1880-tól a korábbinál nagyobb méretben jelent meg a szóban forgó aranypénzeken. Azt pedig már tényleg csak a mindenre elszánt érmegyűjtők tudhatják, illetőleg vehetik észre, hogy ezeknek az aranyforintoknak 1890 és 1892 között létezett egy olyan változata, amelyen a korábbi címer kiegészítéseként Fiume címere is megjelent a hátlapon. Hogy az adriai város jelképe miért kerülhetett ezekre az érmékre, arra egy korabeli földrajzatlasz fellapozása adhatja meg a választ. Ha ezt tesszük, akkor látható, hogy míg Horvátország már kezdett kiválni a magyar államalakulatból, addig Fiume városához szigorúan ragaszkodott a magyar politikai vezetés. Ezt a határozott politikai álláspontot volt hivatott a címerváltozás is megerősíteni egy olyan fontos hatalmi jelképen, mint az Osztrák–Magyar Monarchia aranypénzei.

Korona érmék aranyból

E dualisztikus pénzpolitika még ismertebb példái talán az 1892-től, azaz Ferenc József nagy pénzreformjától kezdődően vert 10 és 20 koronások, valamint az 1907–1908-ban vert 100 koronás. Kevésbé ismert, de fontos adaléka e pénzreform történetének, hogy annak bizonyos részleteit – például a koronarendszer magyarországi bevezetését – a magyar pénzügyminiszter, Wekerle Sándor öntötte végleges formába. Ezeken Ferenc József egészalakos ábrázolását, és a magyar pénztörténet egy klasszikus motívumát, az úgynevezett „angyalos” címert láthatjuk. A meglehetősen hosszú ideig, egészen 1915-ig folyamatosan készülő aranypénzek grafikáján egyetlen alkalommal sem változtattak a korabeli pénzügyesek, mint ahogy verésük helye, Körmöcbánya is mindvégig állandó maradt.

A 4 és 8 forintosok címerváltoztatásához hasonló politikai logika indokolta az I. világháború első évében az említett 20 koronák címer-oldalának módosítását. Az új 20 koronás a régivel mind névértékében, mind technikai jellemzőiben megegyezett, de a fiumei mellett még egy bosnyák címer-kiegészítéssel is vert aranypénz félreérthetetlenül hangoztatta, hogy a Monarchia nem hajlandó lemondani Boszniáról Szerbia javára. Ez az aranypénz nem is annyira motívuma, mint inkább pénztörténeti jelentősége miatt számít numizmatikai mérföldkőnek. Az 1914 és 1916 között kibocsátott pénzek közül az utóbbi évszámúak az Osztrák–Magyar Monarchia államszervezetének és aranypénzverésének utolsó fejezetét szimbolizálják, mondhatni kortörténeti dokumentumok.

1914-ben kitört az I. világháború, amely gyökeresen megváltoztatta és felforgatta a világ addigi rendjét. Az emberiség egy viszonylag békésnek mondható korszaka ért véget, s adta át helyét a mérhetetlen pusztítás és pusztulás éveinek. A világégés a magyar aranypénzverés alkonyát is jelentette egy fél évszádig. IV. Károly 1918-as csak próbaveret szintjéig jutó 20 koronásától eltekintve a Monarchia gyakorlatilag 1916-ban, a bosnyák címerrészlettel kiegészített 20 koronás képében bocsátott ki utoljára aranypénzt, s ezután csaknem ötven évet, az 1961-es Liszt Ferenc emlékpénzig kellett várni az akkor már Magyar Népköztársaságnak nevezett állam első aranyérméinek megjelenéséig.

Tartalomhoz tartozó címkék: Történelem Numizmatika

Keresés