Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc érméi
A szabadságharc leverése után Ferenc József egyik első intézkedése a magyar pénzek bevonása volt: a keménykezű fiatal uralkodó ezzel is hangsúlyozni kívánta, hogy önálló államiságunk rövid időszaka Világosnál véget ért. Az érmék rejtegetőire szigorú büntetés várt ugyan, de a nemzeti öntudatnak köszönhetően a forradalom pénzei mégis jelentős mennyiségben fennmaradtak.
Régi bölcsesség, hogy a háborúhoz pénz kell. Bár amikor 1848. március 15-én a pesti radikális ifjúság tízezres tömegbe verődve, vezetőik között Petőfivel és Jókai Mórral, véráldozat nélkül elfogadtatta a budai császári helytartótanáccsal a híres 12 pontot, még senki sem gondolt arra, hogy a győzedelmes forradalom hamarosan honvédő háborúba csap át. Hisz a magyarok követeléseinek engedve, a békés rendezés érdekében V. Ferdinánd már két nappal a forradalmi események után, március 17-én kinevezte gróf Batthyány Lajost miniszterelnökké, és megbízást adott neki a kormányalakításra. Batthyány egy héttel később az országgyűlés előtt kihirdette minisztereinek névsorát: a pénzügyi tárcát Kossuth Lajos kapta.
Új idők, új pénzek - Az első magyar köriratú fémpénzek
Az újonnan kinevezett pénzügyminiszter jól tudta, hogy a nemzeti önállóság talán legfőbb biztosítéka az önálló pénzügy megteremtése és az államkincstár feltöltése, hisz ha mégis összecsapásra kerülne sor a császáriakkal, egy honvédsereg kiállításához pénz kell. Így azonnal közadakozásra szólította fel a nemzetet, és miután számba vette a bányák nemesfémkészletét, egyik első rendelete a magyar nyelvű fémpénzek veretése volt. A saját pénz kibocsátásának a gyakorlatias okokon túl jelképes szükségessége, erősen érzelmi oldala is volt: a pénz verése az ókorban és a középkorban kizárólagos uralkodói jog volt, míg az újkorban a szuverén államiság egyik szimbólumává vált. A pénz, mivel a nép kezén forog, politikai üzenetek közvetítésére is kitűnően alkalmas – így az új, magyar feliratú pénzekkel a kormány Bécs, a világ, és nem utolsósorban a magyar nemzet felé is azt üzente: a magyar államiságnak egy új, független időszaka következik. A köriratok mellett az új pénzeken a verdejel is visszaváltozott magyarra. Mária Terézia ugyanis még 1766-ban elrendelte a Habsburg Birodalom területén lévő verdék alfabetikus jelölését, azaz a pénzverők az ábécé sorrendjében kaptak betűjeleket; így lett Körmöcbánya jele B, míg Nagybányáé G. A Kossuth által veretett érméken újra a több száz éves „KB” szerepelt Körmöcbánya, és az „NB” Nagybánya verdejeleként.
Érmék a király portréjával: dukát, 20 és 10 krajcáros
A Batthyány-kormány 1848-ban dukátot, valamint ezüst 20 és 10 krajcárost – korabeli helyesírás szerint krajczárt – bocsátott ki. Ezeken az érméken még a király, V. Ferdinánd személye szerepel, hisz trónfosztásról magyar részről ekkor még nem esett szó. Ezt erősíti meg a dukát rövidítéseket is tartalmazó körirata: „V. FERD. MAGY. H. T. ORSZ. KIRÁLYA ERD. N. FEJED.”, azaz „V. Ferdinánd Magyar-, Horvát-, Tótország [azaz Szlovákia] királya és Erdély nagyfejedelme”. Az aranypénzen az uralkodónak, akárcsak elődei esetében, egy hagyományos, egészalakos képe látható, királyi palástban, fején koronával, karddal az oldalán, bal kezében országalmával, jobbjában jogarral. A dukát hátoldalán a hagyományos magyar ábrázolás, a „Patrona Hungariae”, a karján a kisded Jézust tartó Szűz Mária látható, a körirat szövege, „SZ. MÁRIA IST. ANNYA MAGY. OR. VÉDŐJE 1848.”, azaz „Szűz Mária Istennek anyja, Magyarország védője”, arra utal, hogy még Szent István király, örököse nem lévén, Mária oltalmába ajánlotta az országot. A ’48-as ezüst 20 és 10 krajcáros mindkét oldalán ugyanezek a köriratok olvashatók, előlapjaikon szintén a Patrona Hungariae-ábrázolás látható, de a hátoldalukon a dukáttól eltérően a királynak nem egészalakos képe, hanem babérkoszorús jobbra néző portréja látható.
Trónfosztott Habsburgok: a hat, három és egy krajcáros
Bár már az 1848-ban vert „magyar királyi váltó pénz”, a vörösréz „Egy krajczár” hátoldalán is a magyar koronás kiscímer szerepel, annak politikai üzenete volt, hogy a király arcképe vagy a Habsburg Birodalmi címer szóba sem jöhetett a következő évben vert réz egy és három, továbbá ezüst hat krajcáros érmeképeként, hanem azokon is a nemzeti kiscímerünk kapott helyet. 1849. április 14-én ugyanis a Debreceni Református Nagytemplomban tartott országgyűlésen a kormányzóvá választott Kossuth Lajos kimondta Magyarország függetlenségét és a Habsburg-ház trónfosztását. Így az 1849-es egy, valamint a csak ’49-ben vert három és hat krajcáros fémpénzek hátoldalán kizárólag a nemzeti kiscímer szerepel, a „magyar királyi váltó pénz” körirattal, illetve a 3 és 6 krajcáros esetében két oldalán a rövidített értékjelzéssel.
Kérészéletű szabadság, örökéletű pénzek
A szabadságharc alatt vert pénzek sorsa tulajdonképpen már 1849. január 5-én, Alfred Windisch-Grätznek, a magyarországi „lázadás” leverésével megbízott osztrák katonai főparancsnoknak a budai bevonulásával megpecsételődött. A forradalmi kormány ugyanis elkövette azt a hibát, hogy Debrecenbe távoztakor a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankban hagyta a szabadságharc finanszírozására összegyűjtött pénzt. Windisch-Grätz tábornagy a város bevétele után parancsot adott a bank kulcsainak átadására, ami meg is történt, így a közadakozásból – amelyre ’48-ban Kossuth szólította fel a nemzetet – összegyűlt nemesfémek, érmék és bankók osztrák kézre kerültek, és végérvényesen elvesztek a szabadságharc számára. De nem voltak sokáig forgalomban a maradék közkézen lévő magyar feliratú érmék és a szabadságharc papírpénzei, a Kossuth-bankók sem. Amikor 1849 augusztusában a Magyarország katonai kormányzójává kinevezett Haynau táborszernagy bevonult Budára, azonnal elrendelte a magyar pénzek beszolgáltatását. A Kossuth-bankók sorsa a nyilvános elégetés lett, a magyar érmékre a beolvasztás várt. Bár a kegyetlenségéről ismert katonai kormányzó a szabadságharc pénzeit birtoklók számára rendkívül szigorú büntetést helyezett kilátásba, az emberek ezek egy jó részét nem szolgáltatták be, hanem évtizedeken át rejtegették őket. Így váltak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc érméi a gyűjtemények érzelmileg sokat jelentő, ma is őrzött darabjaivá.