Érme-blog
Néhány nappal az után, hogy Németország aláírta a rá nézve végzetesen megterhelő békediktátumot, Ferdinand Foch marsall újságíróknak a következőket nyilatkozta: „Ez nem béke. Ez fegyverszünet húsz évre.” Sajnos neki lett igaza…
Bár fémpénzeket gyűjteni minden különösebb rákészülés nélkül is lehet – sokaknál éppen így, szerelemből, egy-két megkapó veret véletlenszerű megszerzése kapcsán kezdődik ez a nemes hobbi – érdemes már a gyűjteménygyarapítás kezdetétől profi hozzáállást tanúsítanunk, mert így elkerülhető, hogy akaratlanul kárt tegyünk gyűjteményünk becses darabjaiban.
A jubileumi forgalmi érmék kibocsátása az antik korból áthagyományozódott a közép- és újkorra is. A magyar pénztörténetben például alkalmanként az újkortól jelentek meg ilyen veretek. Ezek kibocsátása a modern kor felé haladva egyre átgondoltabb, rendszeresebb volt.
Az Antant-terv szerint Magyarországnak el kellett veszítenie területének kétharmadát és lakosságának kétötödét. A Felvidék elszakításával 1,1 millió, Erdély elszakításával 1,7 millió, a Délvidék elszakításával pedig 600 ezer magyar került kisebbségi sorba, a határon túlra. Az ország felszabdalása, a bányák, termőföldek és erdők elveszítése felbecsülhetetlen kárt okozott hazánknak.
1919-ben és ’20-ban Párizs környéki kisvárosokban az I. világháború győztes és legyőzött országainak képviselői között megszülettek azok a szerződések, amelyek sajnos nem tartós békét, csak két évtizednyi fegyverszünetet hoztak Európa számára. A békediktátumok nemcsak kontinensünk térképét rajzolták át jelentősen, hanem pénzügyi-numizmatikai korszakváltást is jelentettek.