Görgei Artúr: az „élő vértanú”

Görgei Artúr (1818–1916) családja ősi birtokán, a felvidéki Toporcon született. Bár tanár akart lenni, édesapja akaratából katonai iskoláztatást kapott. Atyja halála után huszár főhadnagyként lépett ki a hadseregből és a prágai egyetemen vegyészetet tanult. Szakdolgozatát a kókuszolaj zsírsavairól írta, s az 1848-ban német szakfolyóiratokban publikált mű igen jó nevet szerzett neki a kémikusok körében. Osztrák professzora a lembergi egyetemre kívánta tanársegédként elhelyezni, ám a forradalom közbeszólt.

Amikor eljutott hozzá a magyar kormány 1848. május 17-ei felhívása a Honvédség felállítására, a nemzeti érzelmű Görgei Pestre utazott és felajánlotta szolgálatait. A forradalom iránti rokonszenve jeléül ekkor változtatta meg vezetéknevének végén a nemesi származására utaló y-t i-re. Századosi rangban először Batthyány miniszterelnök katonai titkáraként Európa-szerte hadianyag-beszerzéseket teljesített. 1848 nyarán és őszén a Honvédség szervezésében és a magyarokra támadó horvátokkal vívott csatákban jeleskedett, így ’48 októberében az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként Kossuth tábornokká léptette elő. 1849-ben a tavaszi hadjárat alatt sorozatos csapásokat mért a császári erőkre Isaszegnél, Vácnál, Komáromnál, majd visszafoglalta Budát. Legnagyobb katonai sikereinek e négy helyszíne szerepel köriratban az emlékpénz címletoldalán is, amely Than Mór Komáromi csata – Görgei rohamra vezeti a Hannover-huszárokat című festményét ábrázolja.

Miklós cár közbenjárására kegyelmet kapott

Buda visszafoglalása után kinevezték a hadsereg főparancsnokává. 1849 nyarán egy csatában súlyos fejsérülést szenvedett; a nyár az orosz túlerővel megtámogatott császári csapatokkal való véres ütközetekkel és visszavonulással telt. Görgei augusztus 10-én Aradon kijelentette Kossuthnak, hogy le kell tenni a fegyvert. Mivel a mérhetetlen orosz erőfölénnyel szemben minden józan számítás szerint vesztésre állt a szabadságharc, Görgei szeme előtt minél több honvéd életének megmentése lebegett. Tisztikarának védelmében levelet írt az orosz parancsnoknak, Rüdiger tábornoknak: „számos derék bajtársimat […] nem fog ellenségei szilaj bosszúvágyának védtelen kiszolgáltatni. Talán elég lesz, ha egymagam leszek annak áldozatja.”, majd Világosnál, 30 ezer megmaradt honvédjével az oroszok előtt letette a fegyvert. Az oroszok Nagyváradra szállították a főparancsnokot, ahol augusztus 27-én érte a hír, hogy Miklós cár közbenjárására Ferenc Józseftől kegyelmet kapott, azonban száműzetésre ítélték: a kiegyezésig internáltként élt Klagenfurtban.

Kossuth 1849. szeptember 11-én, a bulgáriai Vidinből menekülés közben írt levelében árulással vádolta Görgeit, akit ezért a tájékozatlan nép élete végéig annak is tartott. Ezen az sem változtatott, hogy 1884-ben Klapka tábornok és kétszáz honvédtiszt aláírt egy memorandumot, amelyben kijelentették, hogy nem tekintik árulónak az egykori főparancsnokot. A nyugalmazott tábornok visegrádi és pesti évei alatt megadással tűrte sorsát. Móricz Zsigmond találóan „élő vértanúnak” nevezte, hisz a szabadságharc utáni 67 évben talán rosszabb sors jutott neki, mintha kivégezték volna.

Különleges érmeajánlatok a szabadságharc 175. évfordulójának emlékére! Rendeljen Ön is magyar érméket az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseiről és vezetőiről.