Munkácsy Mihály, a festőfejedelem
Munkácsy Mihály zseniális alkotásaival, hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. Nyomorúságos helyzetből küzdötte fel magát, asztalos inasból lett híres festő. Alkotásai a mai napig ismertek és nemzetközileg elismertek, leghíresebb művei a Krisztus-trilógia, a Honfoglalás, az Ásító inas. Festményei a Magyar Nemzeti Galériában is kiemelt helyet kapnak.
A Honfoglalás 13,5 méteres óriásképe az Országházban
Munkácsy Mihály (1844–1900) a kárpátaljai Munkácson született bajor származású hivatalnokcsaládban. Nyolc éves korára elárvult, ezért nagybátyja nevelte fel, aki asztalosnak taníttatta. Békéscsabán és Aradon töltött inaséveiben agyondolgoztatták, sokat éhezett és betegeskedett. Szabad idejében remekül rajzolt, s 16 éves korában Szamossy Elek festőművész, felismervén tehetségét, maga mellé vette segédnek. Mestere két év múlva indította útjára Európába, ahol Munkácsy a legjobb művészeti akadémiákon tanult, majd letelepedett Párizsban.
A magyarság életét megörökítő romantikus realista festményeivel a „világ fővárosában” sikert aratott: a Siralomház, a Sztrájk, a Cigánytábor, a Vihar a pusztán, és még sok más hasonló vásznával végre jól is keresett. Munkácsy kedvelte a történelmet is, Honfoglalás című 13,5 méteres óriásképe az Országházban látható.
Krisztus-trilógia, világhírű és legismertebb művei
Világhírre azonban a vallásos képeivel tett szert: legismertebb műve Krisztus Pilátus előtt volt (1881). Az MNB által a festőművész 175. születésnapjára kibocsátott, Kereszthury Gábor tervezte emlékpénzen Munkácsy Önarcképe (1896) és leghíresebb vásznának egy részlete látható. (A 2000 forint névértékű emlékpénzt most megvásárolhatja a 2023/4 börzéből vásárolható, cikkszám: B-202304061) Munkácsy egy évi munkával a kereszténység egyik legfontosabb pillanatát örökítette meg ezen a több mint 6 méter széles festményen, amelyen kétszeres életnagyságúak az alakok! A két főszereplő fehér ruhája kiviláglik a képből, amelynek középpontja a rab Jézus összekötözött csuklója. Az elsőként ezen megakadt tekintetünk onnan indul körbe a képen, amelyen kibontakozik előttünk Krisztus méltóságteljes és a vádaskodó főpapok rosszindulatú alakja, Pilátus habozó figurája, s a megosztott nép, amely egyszerre kíváncsi és vérszomjas, s az anya gyermekével, aki ártatlan és megható.
Krisztusról szóló három képének második darabját, a Golgotát 1884-ben festette meg. John Wanamaker amerikai áruház-tulajdonos vásárolta meg az előzővel együtt; azért 160 ezer, az utóbbiért 175 ezer dollárt (akkoriban egy kisebb vagyont) fizetett. Munkácsy 1896-ban, a millenniumi ünnepségre fejezte be a vallásos triptichon harmadik darabját, az Ecce homót, amelyet Budapesten 315 ezren tekintettek meg! Az első két képet a magyar államnak a kétezres évek elején sikerült megvásárolnia és magántulajdonból kölcsönkérnie a harmadikat, hogy a debreceni Déri Múzeumban együtt megtekinthető legyen a három monumentális festmény, úgy, ahogyan együtt még az alkotójuk sem láthatta őket soha.
Betegség, mely egész életét megkeserítette
Munkácsy nem volt kicsapongó kamasz, s a kocsmák, bordélyok látogatása inasoknak és úri fiúknak egyaránt szokása volt akkoriban; neki azonban nem volt szerencséje egy „rossz” lánnyal, ezért a szifilisz okozta gyomor- és gerincfájdalmaktól szenvedett egész életében, s a kór a látását is megtámadta. Ő azonban művészetté varázsolta a szenvedését: értői szerint vallásos festményeinek érzelemmel, együttérzéssel telítettségét éppen a sok átélt szenvedése által tudta oly zseniálisan megalkotni. Betegségének kezelésében azonban Munkácsy munkamániája nem segített: vízióktól gyötörve éjjel-nappal megfeszített tempóban festett. A kór végül az elméjét is megtámadta, ezért élete utolsó éveit Németországban, Endenich városka idegszanatóriumában töltötte; 56 éves volt, amikor a betegség legyőzte. Budapesten pompázatos állami temetést kapott: a Műcsarnokban ravatalozták fel és a Kerepesi úti temetőben helyezték végső nyugalomra a hatalmas tömeg által búcsúztatott festőzsenit.