A weboldalon cookie-kat(sütiket) használunk, amik segítenek a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. A weboldal további használatával jóváhagyja a cookie-k használatát.

Menü

Nagy Péter, minden oroszok cárja

Nagy Péter, minden oroszok cárja

Az orosz történelem egyik legnagyobb alakja I. (Nagy) Péter cár (1682–1725), aki megalapozta Oroszország hatalmas földrajzi kiterjedését és politikai jelentőségét, valamint az ország történetének legnagyobb reformsorozatába kezdett.

 

A 17. század végén, korabeli orosz szokás szerint, két cár uralkodott az országban: I. Péter és a báty­ja, egyben cártársa, V. Iván. I. Péter kiskorúsága mi­att ifjú éveiben édesanyja, Natalja Kirillovna öz­vegy cárné és nővére, Szofja gyakorolták helyette a hatalmat, akik sikeresen irányították az uralko­dásban Péter bátyját, V. Ivánt is. I. Péter ifjú éveit a hatalom gyakorlása helyett inkább a hol inkogni­tóban, hol nyíltan tett európai utazások töltötték ki. Utazásai során Poroszországtól kezdve Hollan­dián át egészen Angliáig jutott.

 

Az európai nagyhatalom megteremtése

A fiatal cár, gyermekkori európai tanárainak és bohém külföldi barátainak hatására, nyitott­nak bizonyult a nyugaton látottakra: elhatároz­ta, hogy német, francia, holland és brit mintá­ra igazi európai nagyhatalommá teszi hazáját. Amikor 17 éves korában ténylegesen átvette a hatalmat anyjától és nővérétől – akit azon­nal száműzött is egy kolostorba – Oroszország történetének legnagyobb reformsorozatába kezdett, amelyet csak az ezzel párhuzamosan vívott háborúk lassítottak.

I. Péter szinte végigháborúzta uralkodását: északnyugaton a svédekkel, délnyugaton, a Fe­kete-tenger környékén az Oszmán Birodalom­mal vívott csatákat, melyek eredményekép­pen jelentős területekkel gyarapította hazáját. A svédektől elhódított mocsaras területen, az építkezésekben odaveszett rengeteg ember­áldozat árán, megalapította birodalma új fővá­rosát, a róla elnevezett lenyűgöző és grandiózus Szentpétervárt. I. Péter csodálta az angol ha­diflottát, és arra a következtetésre jutott, hogy nagyhatalommá csak akkor válhat az országa, ha saját hajóhaddal rendelkezik. Nagyarányú hajó­építési vállalkozásának köszönhetően Oroszor­szág ténylegesen a Balti-, az Északi- és, vissza­szorítva a törököket, a Fekete-tenger ura lett.

I. Péter reformjai és a pénzreform

Nagy Péter nyugati tapasztalatait felhasználva átfogó közigazgatási reformot hajtott végre: az addigi sokféle hagyományos nemesi cím (példá­ul a bojár) helyett kettőt vezetett be, az euró­paiak számára is könnyen értelmezhető bárót és grófot. Kötelezővé tette a nemesség számá­ra a haza szolgálatának valamilyen formáját, az ifjak a hadseregben, az udvarnál vagy az állam­igazgatásban szolgálhattak. Mindhárom terüle­ten egy 14 fokozatú ranglétrát vezetett be, me­lyen kizárólag a szerzett érdemek alapján lehe­tett felfelé lépdelni. Radikális lépéssel elvette az orto­dox egyház függetlenségét, és azt a saját hatal­ma alá hajtotta, magát kiáltva ki az egyház leg­főbb fejének. Az ún. óhitűek ezek után magát az Antikrisztust látták benne, ő viszont ügyes tak­tikával jól megfizette azokat a pravoszláv egy­házfőket akik a cár Istentől kapott hatalmának való engedelmeskedést a legfőbb vallási erény­ként hirdették.

Nagy Péter egyik legnagyobb vívmánya a pénzreform volt. A világon elsők kö­zött bevezette a decimális pénzrendszert. Az általa 1704-ben bevezetett új orosz ezüstpénz a rubel volt, amely 100 rézből vert kopejkára oszlott. Az ezüstrubelek három nagyobb értékű aranypénzre voltak vált­hatók: az arany 2 rubel­re („dvojnoj rubel”, vagy „dupla rubel”), a dukát­ra avagy „cservonyecre” (ez 2 és fél ezüstru­belt ért) és a dvojnoj cservonyecre (azaz dup­la cservonyec, amely 5 ezüstrubelt ért). A ru­bel neve az orosz „rubityh” igéből származik, amelynek jelentése „aprítani, vagdalni”, és arra utal, hogy a fizetőeszköz szerepét valamikor a nemesfém rudakból vágott apró arany- vagy ezüstdarabkák játszották – az ősi időkben még ezeket hívták rubelnek az oroszok. Az átlátha­tó és értékálló pénzrendszer mellé Nagy Pé­ter még a gyárosok adómentességét társította (a még több adóval sanyargatott jobbágyok és parasztság rovására), így a fellendülő gazdaság­ról az is tanúskodik, hogy uralkodásának utol­só, 1725-ös évében 15 textilgyár, valamint 86 ágyú- és vasgyár üzemelt a birodalmában.

Börze kínálatunkból múlt századi orosz, illetve cárok által kibocsátott érmékkel gazdagíthatja gyűjteményét!

Tartalomhoz tartozó címkék: Fókuszban Történelem Numizmatika

Keresés