A kereskedelmi dollárok története - Érmegyűjtői kisokos 15. rész

A népszerű Mária Terézia-tallér

Az első széles körben elterjedt kereskedelmi pénz az 1740-től vert Mária Terézia-tallér volt, amelyet a törökökkel és Kis-Ázsiával bonyolítandó kereskedelem céljára vertek. A pénz olyan népszerűvé vált, hogy az uralkodónő halála után még egy bő évszázadon át verték 1780-as évszámmal, és még Kelet-Afrikában is használatba került.

 

A spanyol „kereskedelmi dollár”

A 19. század második felének legnépszerűbb kereskedelmi pénze a kereskedelmi dollár volt, amely a Távol-Kelettel folytatott európai és amerikai kereskedelem közös pénze, egyetlen elfogadott „keményvalutája” lett. A „kereskedelmi dollár” fogalom tehát több különböző ország kormányának egy közös standardhoz igazított ezüstkibocsátásait jelöli. A sort a spanyolok 1598-tól vert, 38 mm átmérőjű, 27-29 g súlyú ezüstdollárja nyitotta meg, amelyet a Fülöp-szigetek gyarmatosítása után kifejezetten a Kínával történő kereskedelem céljára bocsátottak ki nagy mennyiségben. A spanyol király a Mexikóban kibányászott ezüstből dollárokat veretett, amelyet a kereskedőhajók Acapulcóból Manila kikötőjébe vittek. Ott a Kínából jött árut kifizették vele, a dollárok tovább vándoroltak Kínába, míg a kínai javak a spanyol gyarmatokra és a Spanyol Királyságba hajóztak.

 

A 19. század nemzetközi valutája

A finom kínai teára, a selyemre és a porcelánra azonban, amelynek értéke akkoriban még a mainál is magasabb volt, mások is igényt tartottak. Így aztán 900-as finomságú ezüstből, a spanyol elődhöz igazítva a pénz paramétereit, a kereskedelmi hajózás három másik nagyhatalma, az Egyesült Államok (1873–85), Franciaország (1885–1928) és Anglia is kibocsátotta (1895–1935) saját kereskedelmi dollárjait. Az amerikai pénzen az ülő Liberty, a francián Marianne egy hajóhorgony mellett, az angolon a pajzsos Britannia volt látható. A britek, különlegesen díszes hátlappal, indiai és kínai feliratokkal Bombayban is verték e pénzfajtát. Végül Kína is kibocsátott egy kereskedelmi dollárt (1889–1911), az „ezüstsárkányt”, amely a II. világháború befejezéséig kedvelt kereskedelmi pénz lett az összes távol-keleti országban.