Mindegyik pénznév-típusra találunk példát a napjainkban forgalomban lévő pénzfélék között, a történelmi példákat pedig szinte a végtelenségig sorolhatnánk. A világ legismertebb, a pénz anyagára utaló fizetőeszköz-elnevezése a holland, dán, német, osztrák guilder és gulden, amelyek e nyelveken aranyat jelentenek, és történelmi aranypénzeket jelölnek. A földrajzi származási helyéről elnevezett pénzek közül a legismertebb az egykori német Joachimsthal városkában (ma Csehországban) vert ezüstpénz, a joachimsthaler, amelynek neve thalerre rövidült, majd számos nép átvéve és saját nyelvéhez igazítva az elnevezést, megalkotta a magyar tallér, a holland daalder, a skandináv daler vagy az amerikai dollar pénznevet – melyek közül ez utóbbi napjainkban a világ talán legkedveltebb, és egyik legerősebb valutáját jelöli. De, hogy a közelmúltból is mondjunk egy példát, az ókontinens szintén erős és közkedvelt valutája, az euró is természetesen megalkotása helyéről, Európáról kapta a nevét.
A pénznevek eredete
A számnévre utaló pénznevek közül a legismertebb az amerikai cent és számos latin-amerikai változata, mint a centime, centavo stb. Ezek az elnevezések a decimális pénzrendszerek váltópénzeit jelölik, és a latin „centum”, azaz „száz” jelentésű szóra vezethetők vissza. A legismertebb mennyiségre utaló pénznév az angolok poundja amely a ma is használt angolszász súlymértékre, a fontra vezethető vissza (1 font = 0,45 kg). Személyekről elvezett, ma is forgalomban lévő pénzek a venezuelai bolivar, amely az országalapító Bolívar tábornokról kapta a nevét, vagy a hondurasi lempira, amelyet az őslakos lenca indiánok legnagyobb törzsfőnöke, Lempira tiszteletére neveztek el.
A korona pénznév összes változata, a norvég, svéd vagy cseh krone, krona és koruna a királyi koronákat ábrázoló érmeképekre vezethető vissza, ahogy a mi forint pénznevünk is egy érmeképet ír le, mert társaival, a fiorino és florin pénznevekkel együtt eredetileg a liliomot ábrázoló firenzei pénzeket jelölte, hiszen a „flora” szó latinul „virágot” jelent. Végezetül a tulajdonságot leíró pénznevek közül napjainkban a legismertebbek a kínai jüan és a japán jen: mindkét szó jelentése „kerek”. Ám gazdag történelmünkben természetesen erre is találunk hazai példát: a forint előtt használt pengő elnevezése az egykori ezüstpénzeink összekoccanásakor hallható szép, pengő hangra utalt.
