Hogyan vegyük kézbe az érméinket? - Érmegyűjtői kisokos 22. rész
A lelkes gyűjtő szabad perceiben gyakran előveszi gyűjteményét, hogy az érméiben gyönyörködjék, sőt kézbe véve azokat, közelről vegye szemügyre vagy éppen lefényképezze őket. Óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan tegye ezt anélkül, hogy kárt tenne gyűjteménye becses darabjaiban?
Legyenek ezek a becses darabok akár magas tartásfokú régi pénzek vagy tükörveretű, új emlékpénzek, a kézbe vétel által ujjainkról az érmékre kerülő zsír vagy éppen a nyomokban fellelhető vegyi anyagok – mint egy kézkrém –, kémiai reakcióba lépve az érme anyagával, hosszabb távon rengeteget árthatnak az érméknek. Nem is beszélve a kézbevételkor óhatatlanul előforduló, talán még megbocsáthatatlanabb mechanikai sérülésekről: a tükörveretű felület megkarcolódásáról, ne adj isten az érmék leejtéséről… A vegyi és a mechanikai sérülések egyaránt jelentős értékvesztést okozhatnak. Mindebből az következik, hogy a magángyűjtemények esetében is érvényes a múzeumokban oly drákói szigorral betartatott „mindent a szemnek, semmit a kéznek” szabály? Nem egészen! Szakszerű hozzáállással természetesen semmi nem akadályozhatja meg a gyűjtőt abban, hogy kézbe vegye gyűjteményének legszebb pénzeit.
A gyűjteménnyel való helyes bánásmód
Alapszabály, hogy a képeslapra vagy más díszes nyomatra fóliázott vagy laminált érméket soha nem szabad kibontani eredeti csomagolásukból, hiszen egyrészt az a védelmüket szolgálja, másrészt a kibocsátás alkalmáról megemlékező, gyakran díszes, akár sorszámozással vagy pecséttel is ellátott képeslapokkal együtt az érméink többet érnek, mint önmagukban. Ha forgalmi pénzekről van szó, nem ritka, hogy a hozzájuk fóliázott képeslap tanúsítványként is szolgál, és egyedül az bizonyítja, hogy első napi veretről, vagy más okból különleges forgalmi sorról van szó. A verdében vagy a kereskedőnél áttetsző műanyag kapszulába került érméket sem ajánlatos kivenni a dobozkájukból, hiszen az szinte semmit nem ront az élvezeti értékükön – a teljes láthatóságukat lehetővé teszi –, viszont jól védi a pénzeket a fent említett káros vegyi vagy mechanikai behatásoktól.
Egy szó mint száz, a gyűjteményi darabokat érdemes kapszulákban tárolni, mert ezek még akkor is védik a pénzeket az egymáshoz vagy a tároló dobozhoz való dörzsölődéstől, ha azokat nem erre a célra gyártott éremalbumban vagy dobozban tároljuk. Márpedig a dörzsölődés okozhatja az egyik legnagyobb kárt a fémpénzekben: egy tükörveret kivitelben, nemes-, tehát aránylag puha fémből vert arany- vagy ezüstpénzen megbocsáthatatlan karcolásokat okozhat az elővigyázatlan bánásmód.
Az érmék kézbevételekor soha ne fotelben vagy az ölünkben dolgozzunk, hanem üljük asztalhoz, amelyet – az elejtésre is gondolva – puha, tiszta terítővel takarjunk le. Még jobb, ha a numizmatikusok számára készült, filccel vagy bársonnyal bevont tálcát használunk. Az érméket lehetőleg tiszta pamutkesztyűt használva, vagy legalább is szappannal alaposan megmosott kézzel, mindig a peremüknél fogva vegyük kézbe. Szemrevételezéskor pedig inkább hajoljunk közel a tálcán pihenő érméhez, semmint hogy a leejtést kockáztatva a szemünkhöz emeljük azt.
Az apró, sérülékeny pénzek (pl. a középkori dénárok) rakosgatásához segítséget nyújthat egy puha műanyaggal bevont végű csipesz is, mint ahogy a jó megvilágítás és egy erős nagyító is sokat segíthet a gyűjteményi darabjaink alapos átvizsgálásában.
E néhány felsorolt aranyszabály betartásával nyugodtak lehetünk afelől, hogy ha alapos tanulmányozás, értékesítés vagy fényképezés miatt kézbe kell vennünk érméinket, akkor sem fogunk kárt tenni bennük.
A Magyar Érmeforgalmazó Kft. segít Önnek abban, hogy gyűjteményét szakszerűen és biztonságosan tárolhassa. Nézze meg honlapunkon a Kelléktár katalógusunkat, kínálatunkból számos album, doboz, kapszula, nagyító, tálca és egyéb tároló-rendszer közül válogathat!
