Jubileumi forgalmi érmék - I. RÉSZ: ókori érmék és a pengők

A „forgalmi érmék emlék változata”

A fémpénzek tekintetében alapvetően háromféle törvényes fizetőeszközt különböztet meg a numizmatika: a forgalmi érméket, a jubileumi forgalmi érméket és az emlékérméket. A forgalmi érmék a hétköznapi készpénzforgalom kielégítésére szolgálnak, ezért ezeket az érméket nagy darabszámban bocsátják ki, s a modern időkben jellemzően nem nemesfémből, hanem minél kopásállóbb ötvözetekből verik őket. A jubileumi forgalmi érmék műszaki paraméterei – vagyis átmérőjük, vastagságuk, súlyuk, anyagösszetételük –, és legtöbbször címletoldali dizájnjuk is megegyezik a forgalmi sorban szereplő párjukéval, a hátoldaluk azonban a standard forgalmi párjukétól eltérő, az általuk hirdetett különleges alkalomról szóló érmeképet kap. A darabszámuk jellemzően magas – a későbbiekben láthatjuk, hogy többek között ez által is érik el kettős céljukat –, de nem annyira, mint a forgalmi párjaiké; még Európa legnagyobb lakosságszámú országaiban is csak a standard forgalmi érmék éves verési mennyiségének legfeljebb 10-20%-át szokták kitenni. A magyar numizmatikai nyelvezetben ezeket a pénzeket a „forgalmi érmék emlék változataként” is emlegetik. A törvényes fizetőeszközöket képező fémpénzek harmadik csoportját alkotó emlékérméket pedig általában kisebb darabszámban és nemesfémekből verik.

Már az ókorban is verték

A jubileumi forgalmi érmékre az egyetemes pénztörténetben az egyik első példát az athéni baglyos tetradrachmák adják. Ezeket az i. e. VI. század végétől verték, egyik oldalukon Athéné istennő jelképével, a bagollyal. Ám az i. e. 480-ban lezajlott szalamiszi csata után, amikor a görögök megvédték magukat a hódító perzsa hajóhadaktól, az újabb vereteken a bagoly képe mellett megjelent egy a győzelmet jelképező apró olajág, és a győzelem dátumára, vagyis a csata idején a Hold állására utaló apró félhold is.

A Római Birodalomban már egyenesen bevett szokássá vált, hogy a császárok, amennyiben nagy hadvezérek is voltak, egy-egy megnyert háborújuk után a hőstetteikre utaló, különleges érmeképpel – például egy a valóságban is megépített diadalív ábrázolásával – jubileumi forgalmi pénzeket vertek, amelyek másik oldala viszont a saját, korábbi vereteken megszokott arcképüket viselte.

Magyar jubileumi forgalmi kibocsátások

A jubileumi forgalmi érmék kibocsátása az antik korból áthagyományozódott a közép- és újkorra is. A magyar pénztörténetben például alkalmanként az újkortól jelentek meg ilyen veretek. Ezek kibocsátása a modern kor felé haladva egyre átgondoltabbá, rendszeresebbé vált; a forintot közvetlenül megelőző pengőkorszakból például hat ilyen veretet is ismerünk az 1935–1943 közötti időszakból: a forgalmi változatával megegyező paraméterű, ám rendkívüli érmeképpel vert háromféle 2 pengős, és háromféle 5 pengős hirdette többek között II. Rákóczi Ferenc, Liszt Ferenc, vagy éppen Horthy kormányzó évfordulóit.

A „népköztársasági forintkorszak” első jubileumi forint érméit 1956-ban bocsátották ki, akkor mindjárt három különböző címletet, az ún. „jó forint sort”, az új nemzeti valuta bevezetésének 10. évfordulójára. Ezek után már csak 1981–83 között bocsátott ki az MNB jubileumi forgalmi érmét: egy fillér és három különböző forint érme kapott emlék változatot, amelyek mind a FAO, vagyis az ENSZ Világélelmezési Alapjának célkitűzését tematizálták a világon mindenütt fellelhető éhezés megszüntetésére. A rendszerváltás utáni forintkorszak első jubileumi forgalmi érméjét pedig Kossuth Lajos születésének 200. évfordulójára 2002-ben bocsátotta ki az MNB 1 millió példányban, egy szabványos bimetál 100 forintos érme formájában, amelyen azonban hazánk címerének helyén a szabadságharc vezérének arcképét láthatjuk.