Az athéni baglyos tetradrachma
Nem sok pénz mondhatja el magáról, hogy fél évezreden át volt forgalomban: az ógörög városállam ezüst tetradrachmáját még az athéniek ellenségei is szívesen használták, sőt utánozták és hamisították is…
Athén polisz tetradrachmáját, azaz négyszeres súlyú drachmáját (16–17 g, 22 mm), az ókorban „glaux”-ként, azaz „kis bagolyként” ismert pénzt kb. i. e. 510-től egészen i. e. 30 körülig széles körben használták az ókori világban: nemcsak Athénben és vonzáskörzetében, de az összes szövetséges és ellenséges városállamban is, sőt a Földközi-tenger teljes keleti partvidékén. Nagy Sándor hódításai nyomán pedig a numizmatikai körökben ma már egyszerűen csak „bagolyként”, vagy „athéni bagolyként” emlegetett érme eljutott egészen Perzsiába, sőt Indiába is. Népszerűségét több jó tulajdonságának: szép és könnyen értelmezhető érmeképének, súlyának, méretének és nagy darabszámának köszönhette.
Az érme egyik oldalára a városállam védőjének, Athéné istennőnek az „arcképe” került, aki minden ógörög törzs egyik főistene volt; a másik oldalán pedig a bölcsesség istennőjének szent állata – amely azóta is a tudás jelképe –, a bagoly látható. A bagoly mellett helyet kapott a béke szimbóluma, az olajfaág is, amely egyszerre utalt a polisz – számos háborúja ellenére, hivatalos politikája szintjén mindig is hirdetett – békére és összefogásra való törekvésére és az Athént valóságosan, a mai napig körülölelő olajfaligetekre.
Egy apró félhold mögött a véres történelem…
Ami azonban igazán különlegessé és rejtélyessé teszi ezt az érmeképet, az az olajfaág és a bagoly közötti apró félhold, amely az ógörög történelemből egy Hérodotosz, a kortárs ógörög történetíró tollából ismert szövevényes fejezetet tár fel mind az érméről, mind a háborús előkészületekről. I. e. 500 körül ugyanis páratlanul gazdag ezüstlelőhelyet fedeztek fel Athén határában, a Laurium nevű kis településen. A városállam vezetői között parázs vita bontakozott ki, mit kezdjen a polisz a hirtelen jött gazdagsággal: voltak, akik egyenesen a kincs szétosztását javasolták… Themisztoklész, a tekintélyes hadvezér és államférfi, tekintettel a közelgő perzsa invázióra, amellett kardoskodott, hogy verjenek belőle pénzt, ebből a vagyonból pedig 200 harci gályát építtessenek. Az ahténiek szerencséjére az ő érvelése győzött: a bányakincsből tetradrachmákat vertek, majd a pénzből megrendelték a hadihajókat. I. e. 490. szeptember 13-án, „fogyó hold alatt” a véres marathóni csatában a görögök először szárazföldön verték vissza a támadó perzsákat: egyes történészek szerint innentől kezdve verték rá az athéniek a tetradrachmákra a félholdakat, míg más tudósok egyenesen ehhez a görögök számára szerencsés dátumhoz kötik a baglyos tetradrachmák első kibocsátását.
Akárhogyan is volt, a görögök hősi küzdelme a hódító perzsákkal szemben ekkor még korántsem ért véget: tíz év múlva – éppen, mire a „kis baglyokból” finanszírozott athéni hajóhad elkészült – Xerxész perzsa király bosszúszomjasan, hatalmas hajóhaddal tért vissza a görögök ellen, Themisztoklész azonban, az ógörög flotta parancsnokaként i. e. 480 szeptemberében a szalamiszi csatában megsemmisítő csapást mért a perzsákra. A part menti szigetek közötti keskeny vízfelületen a hatalmas perzsa hajók egymásra torlódtak, és így képtelenné váltak az elsöprő létszámbeli fölényük kihasználására. Ugyanakkor a kisebb méretű és könnyebben manőverezhető görög triérészek szélsebesen a perzsa gályák közé suhantak, és bronzból készített döfőorraik segítségével rengeteget elsüllyesztettek közülük. A görögök mindössze 40, míg a perzsák majdnem teljes flottájukat, 200 hajót veszítettek.
A Magyar Érmeforgalmazó Kft. kínálatában - 2024/3 Érmebörze, B-202403014 cikkszámú termék - fellelhető egy színezüst 1 unciás érme, mely a legendás „athéni baglyot” ábrázolja. Figyelmébe ajánljuk a www.mef.hu honlapunkon az Online katalógus menüt, ahol a legfrissebb Érmebörze katalógusokat letöltheti, lapozhatja és tanulmányozhatja.
