Hunyadi János, a „törökverő”

Egy élet a török elleni harc jegyében

A történettudomány jelenlegi álláspontja szerint Hunyadi János 1407 körül látta meg a napvilágot egy Vajk névre hallgató havasalföldi kisbirtokos és Morzsinai Erzsébet fiaként.

A legendák kedvelői számára azonban sokkal tetszetősebb az a történet, miszerint Erzsébet gyermeke – állítólagos – szeretőjétől, Luxemburgi Zsigmond királytól származott. Vajk csak az uralkodó parancsára viselte gondját a gyermeknek, és ezért a szolgálatért kapott jelentős birtokokat Hunyad megyében. A romániai történetírás ezzel szemben román ősöktől származtatja Hunyadit, hovatovább őt és fiát, Mátyást egyenesen románnak tünteti fel. Ebben az időben azonban Havasalföld nemessége javarészt még kun származású volt, tehát Vajk kun is lehetett. Mindemellett a Hunyadiak magukat magyar nemesnek tartották, és a politikában is a magyar királyság érdekeit helyezték előtérbe.

Hadjáratokon át a kormányzóságig

Hunyadi alacsony származása ellenére meglepően magasra jutott az udvari ranglétrán. Zsigmond király egyik kedvenc apródja lett, és az uralkodó oldalán bejárta egész Európát. Utazásainak, valamint a huszita és török háborúkban szerzett tapasztalatainak köszönhetően számos taktikát megismert, melyeket saját seregében is meghonosított, és az ütközetek során leleményes módon kombinált. A törökkel mint vajda és délvidéki bán került először szembe, a Magyar Királyság katonai erejét „kóstolgató" oszmánok ellen mindannyiszor győzelmet aratott. Sikerei nyomán egy ideig reális célkitűzésnek tűnt, hogy Magyarország egy keresztes hadjárat során – a fellázadó balkáni népek segítségével – megkísérelje kiűzni a törököket egész Európából. A hosszú hadjárat során 1443-ban sikerült is felszabadítani Szerbia és Bulgária jelentős részét, és ezzel a török kiűzésétől valóban csak egy karnyújtásnyira került. 1444 novemberében a várnai ütközetben azonban a magyar seregek katasztrofális vereséget szenvedtek. A nagyreményű ifjú király, I. Ulászló életét vesztette a csatamezőn, és Hunyadi is csak nagy nehézségek árán tudott hazatérni. Az ekkor trónra került gyermek V. László regnálása alatt hét éven keresztül Hunyadi János kormányzóként (gubernátor) irányította a királyság ügyeit. Az országgyűlés csaknem akkora hatalommal ruházta fel, mint amekkora hatalma a királynak volt. Így szabadon gyakorolhatta királyaink pénzverési felségjogát is, pénzei saját nevével és kormányzói címével készültek.  A pénzveréshez szükséges nemesfém a családi birtokán, Vajdahunyad környékén lévő bányákból származott, de a délvidéki harcok finanszírozására hamarosan megszerezte a Körösvidék aranybányáit, Nagybánya nemesfémekben gazdag bányavidékét, valamint birtokcsere útján hozzájutott az észak-szerbiai rudistye arany- és ezüstbányáihoz is. Hunyadi azonban mindössze a budai és a nagybányai pénzverdék felett rendelkezhetett, a két legfontosabb pénzverő kamarát – a körmöcbányait és a kassait – Giskra felvidéki zsoldosvezér uralta, aki vele párhuzamos pénzverést folytatott.

Ami az ellenségnek nem sikerült…

A nagy hadvezér végső próbája éppen élete utolsó évében, 1456 során érkezett el, amikor a szultán Közép-Európa kulcsa, a déli végvárrendszer legnagyobb erőssége, Nándorfehérvár ellen vonult. Hunyadinak a bárói ligák és az országgyűlés által cserbenhagyva kellett megvédenie a várat. Ennek ellenére 1456. július 22-én Kapisztrán János szerzetes keresztes hadának támogatásával mégis győzedelmeskedni tudott. A számtalan ütközet közül a nagy törökverő éppen utoljára, Nándorfehérvárnál aratta legnagyobb győzelmét, mellyel egy fél évszázadra elvette az oszmánok kedvét a Magyarország elleni háborútól. A győzelemben Hunyadinak oroszlánrésze volt, a kiharcolt diadal pedig – mint annyiszor korábban – ismét felvillantotta a lehetőségét annak, hogy az oszmánokat végleg kiűzzék Európából. Bár Hunyadi János pártolta a hadjárat ötletét, annak megvalósítására már nem maradt ideje és ereje, ugyanis 1456. augusztus 11-én a táborban pusztító pestisjárvány őt is elragadta. A halálát követő politikai zűrzavarban ugyan nem volt lehetőség a győzelem kiaknázására, de Hunyadinak hála, Magyarország határai még hosszú évtizedekig sértetlenek maradtak.