Mária Terézia, királyné – anya – reformer
Mária Teréziának egyik fiútestvére sem élte meg a felnőttkort, így apja csak rá számíthatott a trónöröklés kérdésében. Más választása nem lévén III. Károly a Pragmatica Sanctio révén tette lehetővé a nőági örökösödést a Habsburg-ház számára. A törvény értelmében Károly halálával elsőszülött leánya, Mária Terézia lett a második nő hazánk történetében, aki a Szent Koronát a maga jogán a fejére helyezhette.
III. Károly egyetlen fia, Lipót János főherceg alig pár hónaposan, 1716 novemberében meghalt, így – először a Habsburg-ház történetében – hamarosan előállt az a helyzet, hogy a trón várományosa csakis nő lehetett. Károly már Lipót János születése előtt, 1712-től foglalkozott a leányági örökösödés gondolatával, aminek lehetőségét először a horvát rendek ajánlották fel neki. Ezért 1713-ban a bécsi Burgban összehívta teljes kormányzati apparátusát, és nyilvánosságra hozta előttük apja, I. Lipót tíz évvel korábbi, titkos öröklési paktumát – amely az osztrák és a spanyol tartományok örökösödését szabályozta – majd felismerve a Habsburg ház férfiágon való kihalásának veszélyét, kiegészíttette azt a nőági örökösödés lehetőségével.
Ez a dokumentum lett a Pragmatica Sanctio (magyarul „gyakorlati rendelkezés”), amely kimondta: a birodalom országait „indivisibiliter ac inseparabiliter”, azaz oszthatatlanul és elválaszthatatlanul nőágon is örökölni lehet, így kerülhetett Károly 1740 októberében bekövetkező halála után legidősebb leánya, a 23 esztendős Mária Terézia a trónra. Bár a császár-király az európai hatalmakkal is elfogadtatta a szerződést, Károly halálát követően két hónappal mégis kirobbant a nyolcéves osztrák örökösödési háború. A háború kirobbantója, Nagy Frigyes porosz király valójában semmiféle ürügyet nem keresett a támadáshoz, mindössze Mária Terézia személyében egy gyenge nőt sejtett, akit Szilézia fejében akart csak elismerni. A királynő azonban nem engedett a zsarolásnak, így 1740 decemberében a poroszokkal beállt a hadiállapot, amihez hamarosan a bajorok és a franciák is csatlakoztak.
Egy nő a birodalom élén
A nyolc évig húzódó osztrák örökösödési háborút az 1748. október 18-án megkötött aacheni békeszerződés zárta le. Szilézia porosz kézre került, de Mária Terézia osztrák főhercegnő, magyar királynő megvédte trónjait, és a Habsburg Birodalom nagyhatalmi státusza is megmaradt. Sikerét nem átlagon felüli képességei, hanem bölcsessége, kitűnő gyakorlati érzéke, és – nem utolsósorban – nőisége magyarázza. Európa első számú uralkodónője és asszonya kiváló érzékkel választott maga mellé férfi politikusokat, akik hiúságukat félredobva a tanácsaikat kérő nőben soha nem láttak vetélytársat, sőt megtiszteltetésnek érezve bocsátották rendelkezésére tudásukat és szolgálataikat. Mária Terézia segítségükkel új vágányra terelte az osztrák külpolitikát, az évszázados franciaellenesség után szövetséget kovácsolt Versailles és Bécs között, és felvilágosult politikája hazánk számára is a haladást jelentette. A királynő számos olyan intézkedést foganatosított, amellyel beírta nevét a történelembe, előírta az árvák, öregek és betegek állami gondozását, a jobbágyterhek csökkentését, és nem utolsósorban belekezdett a schönbrunni királyi kastély és a Budavári Palota építtetésébe.
Feleség és családanya
Bár korabeli szokás szerint érdekből házasították őket össze, a királynő őszinte szerelemmel vonzódott férjéhez. Házasságuk gazdag volt gyermekáldásban, Mária Terézia 20-tól 38 éves koráig összesen 16 gyermeknek adott életet, de csak 10 érte meg a felnőttkort. Uralkodóként is családanya tudott maradni, ahogy ezt számtalan festmény tanúsítja, amelyek gyermekeivel és férjével együtt örökítik meg. Gondoskodás, aggodalom, büszkeség, féltés, szemrehányások sora és szeretet árad abból a sok száz levélből, amelyet férjének és gyermekeiknek írt. Gyermekei – miként egykor maga is – a Habsburgok ősi tradícióinak megfelelően a dinasztia érdekeit szolgáló házasságokat kötöttek, és az uralkodónő minden tőle telhetőt meg is tett azért, hogy ők házastársaik révén vagy a maguk jogán Franciaországban, Itáliában, Spanyolországban, Németországban, Németalföldön, ahová éppen kerültek, őrködjenek a dinasztia érdekei fölött. Egészségügyi problémáik, lányainak terhességei, külső megjelenésük, olvasmányaik, lelki és vallási életük éppúgy foglalkoztatták, mint politikai küldetésük. Okkal, hiszen a főhercegek és főhercegnők élete rivaldafényben zajlott, amiért Mária Terézia meg is tett mindent.
Mária Terézia első pénzei, 1741-ből származnak. Ezüst tallérjainak hátlapján már ekkor egy különleges érmemotívum, a karján a kisded Jézust tartó Szűz Mária látható. Mária Terézia egészen halálának évéig, 1780-ig verette jó minőségű ezüsttallérjait, amelyek a világ valaha volt egyik legnépszerűbb fizetőeszközeivé váltak. A Közel-Keletről jövő jelentős áruimport – kávé, tea, fűszerek, kelmék – kifizetése révén Mária Terézia tallérjai eljutottak még Északkelet-Afrikába is, ahol egészen a II. világháború befejezéséig általánosan elfogadott fizetőeszközként használták őket. Ezért a britek 1780-as évszámmal még a világháború éveiben is utánverték a Mária Terézia-tallérokat, hogy ezekkel fizethessék az afrikai bennszülött szövetségeseiket.
Egy jó emlékezetű uralkodó
Mária Terézia megszerezte és meg is tartotta örökségét, s uralkodása negyven éve alatt tovább erősítette a dinasztia pozícióit. Regnálása a békés fejlődés korszakának tekinthető, amit az erélyes királynőnek bizonyuló asszony a felvilágosult abszolutizmus ideájának megfelelően tervezett el. Az első és legfontosabb feladat a török dúlás után lassan felépülő Magyarország fejlesztése volt, aminek legfőbb zálogát a népességnövekedés gyorsításában, vagyis a jelentős sváb, román és szerb betelepítésben látta. Szintén a fejlődést szolgálta a merkantilista elvek alapján kialakított kettős vámrendszer, mely egyfelől megvédte a Habsburg Birodalom iparát a külső áruk jelentette konkurenciától, másfelől pedig, a belső vámhatárral munkamegosztást teremtett a tartományok között. Rendeletet adott ki az úrbéri terhek egységes rendezéséről, mellyel a szegényebb országrészeken élő jobbágyok helyzetét jelentősen megkönnyítette. Történelmi jelentőségű intézkedése volt az is, hogy hazánk történetében először bevezette a népoktatást, ami a Ratio Educationis szerint 6 és 12 esztendős kor között bírt kötelező érvénnyel.
Megözvegyülése után fokozatosan visszavonult a napi politikából és átengedte a birodalom ügyeinek intézését fiára. Saját szerepéről vallott hite – miszerint Isten kegyelméből való uralkodó, ezért halála után az Úrnak tartozik elszámolással népei sorsáról – egészen IV. Károlyig, az utolsó magyar királyig kijelölte leszármazottai számára az elhivatott uralkodói magatartás követendő útját.
