Érme-blog

A belföldi forgalmi pénzekhez képest más paraméterekkel, kifejezetten a külkereskedelem, az importcikkek kifizetésének céljából a 17. század elejétől vertek kereskedelmi pénzeket. Bár uralkodói rendelet vagy parlamenti törvény alapján készültek és törvényes fizetőeszköznek számítottak, belföldi elfogadásuk nem volt kötelező, vagy egyenesen törvény tiltotta azt.

Gyermekünk vagy unokánk hasznos ajándékot kap tőlünk azzal, ha bevezetjük a numizmatikába. A gyűjtés rendszeretetre szoktatja a gyermeket, fokozza a koncentráló képességét és fejleszti a fantáziáját; de van, aki a játékos tanulást látja a korán elkezdett érmegyűjtés legnagyobb hasznának.

Bár fémpénzeket gyűjteni minden különösebb rákészülés nélkül is lehet – sokaknál éppen így, szerelemből, egy-két megkapó veret véletlenszerű megszerzése kapcsán kezdődik ez a nemes hobbi – érdemes már a gyűjteménygyarapítás kezdetétől profi hozzáállást tanúsítanunk, mert így elkerülhető, hogy akaratlanul kárt tegyünk gyűjteményünk becses darabjaiban.

Az arany forgalmi pénzek kivezetése után bő száz évvel világszerte reneszánszukat élik az értéktartó arany és ezüst befektetési érmék (angolul „bullion”-ok), különösen a 2008-as gazdasági világválság óta, amikor is sok modern befektetési forma – részvény, alap vagy éppen ingatlan – értéke napok alatt nagyot zuhant.

Ahogyan világszerte nő a numizmatika népszerűsége, úgy nő azoknak a száma is, akik az érmegyűjtők megtévesztésével kívánnak haszonra szert tenni. Az értékes régi pénzek vagy a ritka emlékpénzek hamisítványai azonban néhány alapszabály betartásával felismerhetők, így elkerülhetjük, hogy szép hobbink keserű csalódások forrásává váljék.